Körülbelül 4 liternyi folyadékot csurgatok le a torkomon a túra folyamán, mert elvileg ugyan tavaszi, de ami a hőmérsékletet illeti, egy nyári túráról van szó. Bővített változat mentén tervezünk, nehogy unalmas legyen, miután a Türnitzer Höger és környéke korábbi telekről, tavaszokról és egyéb őszi kiruccanásokról már jól ismert.

A megtett táv (Hohenberg, Sturmkogel, Furthof, Dachsgraben, Türnitzer Höger, Stadelwand, Linsberg, Paulmauer, Zdarszkyhütte, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Bergerhöhe, Hohenberg) 26.7 km, 1730 m szintemelkedés bruttó 9:30 óra alatt (nettó 7:30)

Pontban 8:00 órakor indulunk. Ezt onnan tudni, hogy éppen megkondul Hohenberg templomának a harangja. A főútról a Wurmabch utcába fordulunk majd egy kék tűzoltó csapnál (lenti kép) jobbra megcélozzuk a Hohenberg feletti Sturmkogelt.

Pillantás Hohenbergre a Sturmkogel tövéböl

Az út hivatalosan nem jelölt, de mindvégig jól követhető. Az ösvény a helyi futball stadionba vezet, ezért tanulva tavalyi bénázásomból, most még ideérkezéskor megnézzük nyitva van-e a stadion ajtaja (hogy ne kelljen kerítéseken át mászni). Az ajtó tárva-nyitva, tehát nincs gond (lenti kép).

A továbbiakban átkelünk Furthofon és a Högerbach patak völgyében folytatjuk. Az itteni széles erdészeti útról később derékszögben jobbra rákanyarodunk az ugyancsak meredeken felfelé kanyargó Dachsgrabenba (9:22 – lenti kép).

Mintegy félórás menetelés után érünk ki a Höger napsütötte keleti oldalára. Az összes közül ez, a Högerre vezető legderekasabb felmenő. A téli viharok döntötte fák között lavírozunk (később odafenn, egy tábáról megtudjak, hogy az ösvény pont e vihardöntések miatt le van zárva). A turistaút egyre kitettebb és meredekebb. Ezt kiegyensúlyozandó, folyamatosan úsznak be a képbe a legszebb kilátások az átellenben helyet foglaló Muckenkogelra, Reisalpere és a Schneebergre.

A távolban  a Schneeberg

A fejem felett a Reisalpe látszik

Nem sokkal 11:00 óra után, azaz az indulástól számítva 3 óra elteltével, érkezünk a már nyitva tartó Türnitzer Hütte vendégházhoz. A keresztnél (lenti képek) tett kötelező látogatásunk után elszürcsölünk egy-egy sajtgombócos levest, amit én még egy elektrolitként szolgáló korsóval is meglocsolok.

11:40 körül indulunk tovább, következő célunk a Paulmauer felé. Ehhez először leereszkedünk egy nyeregbe, majd felkaptatunk a Stadelbergre. Alattunk előbukkan Gschwendthütte. Ezután már a Linsberg jön (12:50 – lenti kép). Jó tempóban, megállás nélkül folytatjuk és 13:15-kor Paulmaueron vagyunk. Az itt található csúcskereszt a környékbéliek közül a legszebb (további képek lejjebb).

A távolban a már sokszor meglátogatott Göller

Ezután jöhet a jól megszolgált ebéd, amihez még el kell érnünk a Zdarszkyhüttet. 13:51-kor, tehát az indulástól számítva majdnem 5 óra elteltével huppanhatunk le a menedékház udvarán található padok egyikére (lenti kép). Gyengéd félárnyékban, langyszellő kíséretében a mondásos vasszöget is elfogyasztanánk. Helyi, tradicionális klasszikust falatozunk, húsgombócokat káposztával.

Délután félhárom lehet, amikor megkezdjük az aznapi legnehezebb szakaszt, a teli gyomorral való visszatérést a kiindulópontba. Ehhez, A Starkhöhen át (lenti kép – jelentése Erős Magaslat) vissza kell másznunk a Linsbergre, majd az egyszerű Steinparztalon át történő ereszkedés helyett Cirmi a Bergerhöhet választja. További 80 méteres szintemelkedéssel bővülhet tehát aznapi teljesítményünk.

Már mások is érdeklődtek, hogy vajon mire szolgálhat ez a különlegesség az erdő kellős közepén

Visszérkezés Hohenbergere, lásd a templomot, mely a kiindulási pontot jelzi

Szép és jólesően megerőltető volt. Inkább csak haladó túrázóknak javallott.