A mai napon, a meteorológia savanyú előrejelzését meghazudtolva, édesdeden búcsúzott a langymeleg, napsütéses vénasszonyok nyara. Mivelhogy a jövő héten – állítólag – a hegyeken havat hozva érkezik a valódi ősz. Szél csak ritkán lebben, de akkor valóban hűvösen. A napnak jól érezhető erőlködésébe kerül aranyló sugaraival hébe-hóba beragyogni a tájat.

A táv (Thal, Atz, Mareschsteig, Almeskogel, Kieneck, Enziansteig, Thal) 12.5 km, 810 m szinemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

8:45 lehet, amikor elindulok Thalból, hogy a Mareschsteigen bandukoljak fel a Kieneckre. Tudniillik, nem telhet el úgy október, hogy ne tenném tiszteletem az Enzianhütteben. Korábbi éveken az ilyenkor esedékes tökgulyás is csalogatott. Sajnos az elmúlt évben a Hüttet új bérlő vette át és még nem tudom, miféle falatokkal várja a vendégeit. Ezt is szeretném kideríteni.

Atz, néhány épületböl áll csak

Itt elhagyom a Mareschsteiget és egy gyengén látható csapáson északnak fordulok

Itt bukkanok ki a pirossal jelzett turistaútra

Hogy némi sava-borsa is legyen a menetelésnek, új, eleddig ismeretlen ösvénnyel próbálkozom, ami, mint kiderül, egy cirka 20-22 perces izzasztó. A jelzett helyen (9:35) jobbra fel elhagyom a jól ismert Marschsteiget, hogy egyenes úton mihamarabb elérjem a Kieneck gerincét (9:56). Halványan kivehető egy csapás, a tájékozódás egyszerű.

Az utólsó kaptató jön, ami már egyenesen a Kienckre vezet

A továbbiakban ismét jól jelzett turistaúton haladok, jobbára lefelé, majd közvetlenül a Kieneck tövében bekeményít az ösvény, hogy az utolsó negyedórában még megsanyargasson egy kicsit. Még nincs 11 óra, amikor elérem a menedékházat.

Megérkezem: az Enzianhütte előtere, a távolban az Unterberg sejlik

A teraszon is leülhetnék, de én inkább a kellemesen fűtött beltért választom. Még alig-alig van vendég, korai az idő. Gyorsan átfutom az étlapot, és képzeld, van tökgulyás! De minő csalódás! Ez az újfajta költemény köszönő viszonyban sincs a régivel. Nem rossz, de csak egy gyatra hamisítvány.

Visszapillantásban

Az idei ősz utólsó aranysárga színei

Az Enziansteigen: visszatekintés a menedékház felé, balra fenn a képben

11:20-kor kerekedem fel, hogy a klasszikus Enziansteigen cammogjak le a völgybe. Igen, cammogást írok, mert szépen, lassan, komótosan akarok elbúcsúzni a hosszantartó ősztől. A hangulatom követi a csendes elmúlást hirdető idő szomorkás mintázatát. Okkal, sajnos.

Még így a végén megjegyzem, hogy meglep a Thalban összeérő két patak, a Myrabach (lenti kép) és az Atzbach vízbősége. Pedig már hetek óta nem esett, és az ősz a szárazságról szól. A Duna alacsony vízszintje rekordokat döntöget, gyakorlatilag hajózhatatlan. Itt meg, sem olvadó gleccserek nem táplálják, sem magas hegyek nincsenek, mégis csörgedeznek ezek a tiszta vizű patakok. Honnan jön a víz? Csoda.