A derekamra való tekintettel valami olyan túrát tervezek, ahol a gerinc is jól meg van mozgatva. Tudniillik, a porckorongoknak jót tesz, az ide-oda mozgás. Tehát valami mászós túra legyen, lehetőleg szélárnyékos helyen, mert a meteorológusok szerint élénk déli széllel kell számolni. Így jön a képbe a Weichtalklamm. Már négy éve (2014) nem jártam ott, tehát aktuális lenne ismét.

A táv (Weichtalhaus, Weichtalklamm, Kientalerhütte, Witzanikreuz, Klosterwappen, Fischerhütte, Wurzengraben, Krempelhütte, Witzanikreuz, Kientalerhütte, Ferdiand Mayr-Weg, Weichtalhaus) 14.5 km, 1580 m szintemelkedés bruttó 8:10 óra alatt (nettó 6:30)

Nos, mit ad a sors, éppen ráfordulnék a Weichtalhaus tövéből induló útra (7:55), amikor íme (kép), látom ám, hogy a szurdok le van zárva. Nem tájékozódtam idejében, pedig a gipfeltreffen.at oldalon “Wegsperren, Behinderungen, Sanierungen” címszó alatt olvasható (utólag megtaláltam).

A Weichtalklamm még 2018 október 20.-ig lezárva

Nos, tehát mit tegyek? Az alternatív Ferdinand Mayr-Weget lefelére szántam, elég unalmas. Fülelek, hallani-e láncfűrész sikítását, de csendes, nyugodt minden. Közben érdekes dolog történik velem. Amint alternatívák sorozata villan a képzeletembe, (Stadelwandgraben, Rax, Alpenvereinsteig, stb.) a lábaim maguktól átlépik a sárga “Sperre” táblát és már csak azt veszem észre, hogy haladok szépen a szurdokban. Na, most jól kibeszéltem magam.

A lejtőkön, a szurdok két oldalán, mintha frissen vágott fatörzsek hevernének

Fittyet hányok tehát a tiltásra, pedig törvénytisztelő ember vagyok, de már oly sok negatív tapasztalatot gyűjtöttem be az erdőgazdaság túltengő arroganciájával kapcsolatban. Mint a fent említett fórumon is megjegyzik, sok esetben ezek a tiltások csak az útfenntartó felelősségének az elhárítását szolgálják. Biztos, ami biztos. Így lehet ez most is. Erősen figyelek és kutatom a tájat, de amint haladok, minden csendes, lomb nem rezdül, szellő nem libben, csak az itt-ott hulló sárga levelek zizzenek amikor földet érnek.

Az első sziklaszoros kezdete

Már nem emlékszem hanyadik szakasz vége, de még biztos jön egynéhány

Az negyedik szakasz végében

Egyébként pedig tudvalevő, hogy a Weichtalklamm pontosan hat helyen tör át sziklahasadékokon. Minden egyes ilyen szakasz végében azt hihetnénk, hogy vége a dalnak és kiértünk a felszínre, de nem. További hasadékok jönnek rendre egymás után. Az utolsó, a hatodik a legszelídebb, sejteti, hogy lassan tényleg a végéhez érünk.

A szurdokból kilépve (9:33) ismét a tiltásba botlom, azoknak szól, akik fentről próbálkoznának. Szögezzük le tehát, én mindenkinek azt ajánlom, hogy tartsa tiszteletben a tiltásokat. Felelőtlen magatartásom nem lehet példakép.

A Kientalerhütte terasza még árnyékban

A Witzanikreuz

A szurdok végétől még cirka 25 perc kaptatás a Kientalerhütte (10:00). A következő tájékozódási pont a Witzani kereszt további 25 percnyire (10:23). A sárga útjelző itt 1:45-ben szabja meg a Klosterwappenig tartó utat. 11:44-kor érkezem a kereszthez, azaz 1:21 alatt. Nem tudom, hogy vajon jó formában vagyok-e, avagy csak a táblák veszik lazán, útközben ugyanis két virgonc fiatal páros is leelőz.

Kilátás a Schauerstein felé

Előbukkan a Klosterwappen is …

Déli 12:00-kor már a Fischerhütteben sorakozom a pult előtt hosszúra dagadt sorban. Aznap túlcsordulás van minden szinten. A szép őszi nap nagy csapatokba verődött cepreket csalogat a hegyre. A teraszon hideg áramlatok fuvoláznak, így mindenki igyekszik a fűtött beltérbe tódulni. A kiszolgálás tempójában most sem kell csalódnom. Rutinos mozdulatokkal darálják le a sort. Néhány perc elteltével már asztalhoz ülhetek.

Lefelé a Wurzengraben nyaktörőjében

Az elhunyt hegyiementők emlékmüve a Krempelhütte tövében

12:30-kor ismét úton vagyok. A széltől jól védett Wurzengrabenon ereszkedem a Krempelhütteig (13:30), ahol a Südlicher Grafensteigen balra fordulok és alig 10-12 perc elteltével ismét a Witzani-keresztnél vagyok majd pedig 14:05-kor érkezem a Kientalerhüttehez.

A délutáni napsütésben pompázó Kientalerhütte

A Weichtalklamm végében is ott díszeleg a tiltás

Visszapillantásban a Turmsetin (A Kientalerhütte feletti hegy)

Nagyításban…

14:30-kor haladok el a Weichtalkalmm végét lezáró tiltás mellett és megkezdem utam legunalmasabb szakaszát. A Ferdinand Mayr-Weg mindig is az. Ez persze inkább csak egy hosszú túra utáni fáradtság miatt van így, mert elvileg egy nagyon szép út. Különösen így ősszel. Cirka másfél óra az ereszkedés időtartama a Weichtalhaus tövéig.