Folytatom a Schneealpe eleddig számomra még ismeretlen szegleteinek a felderítését. Ezúttal a Baumtalon át, egy jelöletlen vadászösvényen igyekszem feljutni a Hangyadombra (Ameißbühel vagy Amaißbichl 1828m). A Baumtal megközelítése nem igazán könnyű, mert induljak bárhonnan is, hosszú és nem túl izgalmas bevezetővel kell számolni. Az egyik lehetőség Neuwald felől a Kalte Mürz mentén, avagy Naßwald felől a Kaisersteigen át. Hosszas mérlegelés után az utóbbit választom.

A megtett táv (Hinternaßwald, Kreuzsattel, Kaisersteig, Kalte Mürz partja, Baumtal, Baumtalhütte, Amaißbichl, Lurgbauerhütte, Ochsenboden, Karlalam, Hinternaßwald) 22 km, 1500 m szintemelkedés, bruttó 7:40 óra alatt, nettó 6:30

Majdnem pontosan 8:00 órakor indulok Hinternaßwaldból a jól ismert túraeldorádó központjából. Kellemes, napos őszi idő ígérkezik, csak az időnként felélénkülő déli széllel kell számolni. A Sonnleitstein felé vezető út favágás miatt lezárva, de ez szerencsére nem okoz bonyodalmat, mert a megtervezett utam balra kanyarodik még a kordon előtt (lenti kép).

9:30-kor vagyok a Kreuzsattelban, azaz utam első szakasza legmagasabb pontján, tudniillik a Hangyadomb gerincén. Elvileg itt balra fel úttalanul egyenesen a Hangyadomb tetejére lehetne kaptatni, de arra már jártam, így maradok a tervezett variáns mentén.

Pillantás a Hangyadomb felé

Előttem az Amaißbichl gerince. Át kell jutnom a túlsó oldalára (ilyen széles úton)

A Kaisersteig, egy széles erdészeti út, neve alapján mást vártam tőle. Szűk ösvényre számítottam, mivelhogy “Steig”, de nem az. A fakitermelés batárjai düböröghetnek errefelé. Nekem szerencsém van, mert egyetlen járművel sem találkozom. A lejtős út egyik különlegessége, hogy páratlan perspektívával ajándékoz: a Donnerwand, a Taborsattel és a Hohes Waxenegg (egy majdani cél) ritka perspektívából csodálhatóak.

A Kaisersteigen: a háttérben a Taborsattel, tőle balra a Donnerwand, tőle jobbra pedig a Hohes Waxenegg

Egy közelebbi perspetívából a fent említettek.

Pillantás a Kleinbodenbachgrabenba, jobbra a Donnerwand

Cirka 10:30 lehet, amikor elérem a Kalte Mürz partját és délkeletnek fordulva beérek tulajdonképpeni célomba, a Baumtalba. Először ugyanolyan széles erdészeti úton haladok, mint amin idáig értem. Elhaladok a piros nyíllal jelölt útelágazás mellett, mely egy hivatalosan nem jelzett úton a Dirtlschluchtba vezet és a Burgwandok felé visz.

A Baumtalban

Az elágazás a Dirtlschlucht felé

Pillantás a Dirtlschluchtba, a kép közepén a Kleine Mitterbergwand

Itt le az útrol, balra tartok

Az említette elágazásban még egy darabig maradok a széles “főúton” de nem sokkal tovább (11:06) egy kőhalommal és piros nyíllal jelzett helyen (kép) balra letérek. Itt egy kis odafigyelés szükséges, mert eleinte nincsenek követnivaló nyomok. Fontos tehát tudni, hogy a követendő út fonala itt elhagyja a völgyet és a Baumtalt balról határoló hegyhátra visz fel. Fák törzsén piros jelek vezetnek a megfelelő irányba és úgy 30-40 méter után jól kitaposott és tehát jól követhető csapásra lelek. A továbbiakban az ösvény vonalán kívül, fák törzsén látható sárga pöttyök is vezetnek.

A csapás jól kivehető

Ilyen sárga pöttyök is irányítanak

Közben kiújul a derékfájásom és kezdek kételkedni abban, hogy sikerül befejeznem aznapi körömet. Az intermezzo ellenére a letérőtől számítva úgy háromnegyed óra elteltével (11:48) érkezem a Baumtal-vadászkunyhóhoz (Baumtalhütte). A kunyhó melletti mező mögött jól láthatóan rajzolódik ki következő célom a tulajdonképpeni Hangyadomb. Kissé megijeszt (a derekam miatt), hogy még milyen távol van, de ez csak egy optikai csalódás.

A Baumtalhütte és jobbra a Hangyadomb, itt egyenesen tovább

Egy orientációs pont: az út itt a fenyő bal oldalán, a kép szélen vezet tovább

12:10 órakor elérem a Hangyadomb gerincét majd azt követve, keserves kaptatás kezdődik, élénk, helyenként viharossá fokozódó déli szélben. Érdekes, hogy a küzdelemben teljesen megfeledkezem a derekamról. Gyakorlatilag teljesen megszűnnek a fájdalmak. Ki érti ezt?

Visszapillantás a Baumtalhütte felé: a kép kellős közepén a mezőn keresd

A löketek olykor ki-kibillent egyensúlyomból, ami a “viharossá” fokozódás egyértelmű jele. 12:40-kor érem el a csúcsot. Még a fényképezés is nehezemre esik, mert a hátizsákomba kapaszkodó szél kisded játékait űzi velem. Bár nem emlékszem, hogy ezen a számomra már jól ismert csúcson, valaha is szélcsend fogadott volna.

Végre a csúcson, csak egy kőhalom jelzi. A távolban a Heukuppe

A Lurgabeurhütte jobbra a képben

Végre aztán megpillantom a Lurgbauerhüttet is. Alig 6 perc alatt szaladok le odáig. Lejjebb valamelyest gyengül a szél ereje, de még így is jócskán túltesz a kellemesen. Nem is maradok odakünn, hanem behúzódom a menedékházba és odabenn költöm el ebédemet.

Hófoltok, megvolt ez első idei hó-kontaktus is (mert beleléptem). A kép bal felén a Hangyadomb

A visszafelé vezető úton, szemben a Heukuppe

Karlalm

13:16-kor kerekedem ismét fel, hogy az immár sokszor megjárt úton, a Karlamon át érkezzem vissza Hinternaßwaldba (15:42). Elvileg akár 2 órán belül is megjárható, de nem sietek. Tudniillik a Naßkamm északi oldalán a déli szél szinte teljesen erejét veszti. Végül mégiscsak kellem langymeleg és főleg pedig szélcsendes úton poroszkálva fejezhetem be aznapi hosszúra sikeredett kirándulásomat.

Visszaérkezés Hinternaßwaldba