Szombaton jelenésem volt Puchbergben és később a Szalamandra Hochschneeberg hegyi állomásában, ugyanis szeptember 29.-én volt az immár 7. éve megrendezett Schneeberg-Trail, mely 32 km és 2400 méter szintemelkedés leküzdésével jár. Nos, nem én futok, hanem Cirmi, akivel a nyáron többször is voltunk itt tréningen (beszámoltam) errefelé.

A táv felfelé (Puchberg am Schneeberg, Schneebergdörfl, Mieseltal, Kaltwassersattel, Baumgartner, Emmysteig, Waxriegel, Hochschneeberg majd a Szalamdrával lefelé Puchberg am Schneebergbe) 11.5 km, 1320 m szintemelkedés bruttó 4:15 óra alatt

A rajt 7:30-kor van Puchbergben (fenti kép). A futók az Öhler, Schober, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Fadenweg, Wurzengraben, Fischerhütte, Hochschneeberg vonalon próbálják fizikai erőnlétüket. Ezalatt én gyalog serénykedem lentről “célba érni”. Az irány-idő, 5:00 óra bruttó. Így válunk el egymástól, viszlát, 5 óra múlva odafenn.

Jómagam a Schneebergbahn melletti legegyszerűbb út helyett Schneebergdörfl felé veszem az irányt. Tudniillik látom elég sokan haladnak a legkönnyebb úton felfelé, ami a magányosabb és valamivel nehezebb variáns irányába ösztökél.

Utam első része közönséges baktatással kezdődik Schneebergdörflig, amit 8:30-kor érek el (fenti kép). Az idő hagy némi kívánnivalót, mert az eget vastag és fenyegetően szürke felhőrétegek takarják. Remélem esni nem fog. Egy gyenge hidegfront hírnökei. A hőmérséklet idelenn 10 C fok körüli és helyenként élénk fuvallatok hűtögetnek.

A Mieseltalban aztán verejtéket fakasztó a kaptató, de nekem személyesen jobban smakkol egy ilyen útvonal, mint a mélázó séta sík terepen. 10:10-kor vagyok a Kaltwassersattelban, majd néhány perc elteltével érkezem Baumgartner megállóba. A hegy még mindig durva felhők mögé rejtőzve fogad, de kelet felöl mintha szakadozna (lenti kép).

Mivel az időjárás jelentés előző nap északi/északnyugati széllel riogatott, a déli irányú Emmysteiget választom további utamul. A másik ok pedig abban rejlik, hogy 10:00 órakor rajtolt odalentről a közönséges Schneeberg-futás, és tehát 11:00 óra körül várható az első érkezők hulláma. Jobbnak látom tehát nem zavarogni a futásra kijelölt egyszerűbb klasszikus útvonalon.

A jó meredek Emmyn

A Rax felett még felhődunna-takaró (kilátás az Emmystegről)

Választásom optimális. Alig kezdem meg a kaptatást, máris felderül az ég és ettől a pillanattól kezdve, mintegy varázsütésre, folyamatosan ragyog a nap (fenti képek). 11:30-ra érkezem a Waxriegelre. Eközben tehát a Trail-futók 4 teljes órája vannak már úton. Látom amint az élen lévő elit-futók érkeznek a Fischerhütte irányából. Van még tehát egy egész órám, bár nem zárom ki, hogy Cirmi, optimális esetben akár 5 órán belül is végezhetne.

Pöfög fefelé a nosztalgia Szalamandra

Zúzmara jégkristályok (Raureif) a Waxriegelen

Lebandukolok tehát a Waxriegelröl. A célbefutó a Szalamandra hegyi állomása előtt van felállítva és várok. A nap ugyan ragyog a legszebb kék égről, de fagyos hideg van. Először csak a mellényem veszem fel, majd a kabátom, később a kesztyűm is előkerül a batyumból. 5 óra elteltével Cirmi még sehol. Kezdek aggódni. A rajttól számított 5:10 óra elteltével már tudom, hogy valami baj van. Nyugtalanságom percről percre fokozódik. Vajon mi történhetett Cirmivel?

Amikor már-már elviselhetetlen magasságokba ér az aggodalmam, Cirmi feltűnik a látóhatáron (fenti kép). Érkezik a Waxriegel alatti ösvényen. Felismerem a rikító sárga térdzokni-trikó kombinációról. Fájdalmas arccal érkezik a célba. A Damböckhaus tövében, cirka egy kilométerrel a cél előtt, megbicsaklott a bokája.

Ekkor még nem tudjuk, hogy a lábfeje eltörött. Ilyen cudar állapotban, cirka 10-15 perces késedelemmel, bicegve érkezik. Kész csoda, hogy képes egyedül, segítség nélkül célba érni. Szerencsére lefelé a Szalamandrával utazhatunk. Most amikor e sorokat írom, már gipszben a lába. Gyors felépülést kívánok Cirmi, bár tudjuk, a lábadozás bizony hosszú lesz.