A gyengélkedő derekamra és a felsőbb régiókban várható erős déli szélre való tekintettel csak egy „kék” túrára indulnánk az Anningerre. Különféle kisokos portálok borús jóslatai miatt aztán Angika inkább mégsem jön. Kár, mert mint később kiderül, az előrejelzések köszönő viszonyban sincsenek a valósággal (már megszokhattuk, de most érzelmileg feldúl, hogy az időjósok hibája miatt megint csak egyedül baktathatok). Az erdővel borított szelíd hegyhátakon többnyire szélcsend honol. Kifejezetten kellemes őszi túraidőbe botlom, csak hébe-hóba lendül friss fuvallat, ám az sem zavaró.

A táv (Gumpoldskirchen, Wilhemswarte, Anninger Schutzhaus, Jubiläumswarte, Rodelbahn, Krauste Linde, Beethoven-Wanderweg, Gumpoldskirchen) 12.6 km, 540 m szintemelkedés, bruttó 3:45 alatt (nettó 3:00 óra)

Gumpoldskirchenből indulok és legelsőnek az itt található könnyű kis Klettersteiget szemlélem meg, hogy tudniillik van-e még. Régi szép időkben itt gyakoroltunk Cirmivel. Ahogy elnézem a drótköteleket, nem tűnik nehéznek (B/C), nagy kedvem lenne akár így pusztán, felszerelés nélkül is nekirugaszkodni. Aztán győz a jobbik eszem és inkább hagyom, mára mást terveztem.

Ahol sziklafalat nem is várnánk, a szőlőtőkék végében egy igazi kis Klettersteig

A Klettersteig sziklafala tövében

Rálátás Gumpoldskirchenre

A továbbiakban alulról kerülve a dombokat a Wilhelmswartet (kilátó) célzom meg. Amint odaérek, felszaladok a tetejébe, ahol, szöges ellentétben az lenti légmozgással, élénk szél fogad. Némi nézelődést követően aztán egyenesen az Anninger Schtuzhausban kötök ki, ahol elköltöm déli elemózsiámat.

Bágyadtan ugyan, de itt-ott a nap is kisüt

Színek pompája teszi változatossá a barangolásomat

Wilhelmswarte

Kilátás fentről északi irányba. A szemközti domb fantasztikus neve “Vierjochkogel”, akár egy háromezres is megirigyelhetné

Anninger-Schutzhaus

Mielőtt még elindulnék lefelé, elnézek a Jubileumswarteba. A tetejében itt is fütyül és rángat a szél. Na, legalább ennyi igazuk lehet az időjósoknak. Visszaballagok az Anninger Schutzhaushoz majd a valamikori Rodelbahnon, azaz a szánkópályán ereszkedem, mely nem sokkal a Krauste Linde vendégház előtt torkollik a hivatalosan jelölt széles erdészeti útba. A pálya betonkockákból rakott kanyarpalánkjai helyenként leomlóban, emészti erősen az idő vasfoga. A klímaváltozás egyik korai áldozata. Mióta a hegyekbe járok, figyelem a hóviszonyokot. Itt az Anningeren, nemhogy ródlizás, számottevő hó sem igen volt már nagyon-nagyon régen.

Jubiläumswarte

Kilátás a tetejéböl az Anninger-Schutzhuas irányában

Az a bizonyos szánkópálya

Az utólsó balra kanyar

A Krauste Linde mellett elhaladva (fenti kép) ismét elhagyom a széles „túra-autópályát” hogy csendesebb ösvényen poroszkáljak a Beethovenről elnevezett turistaútig. Megjegyzem, ismét szélcsendben. A híres zeneszerző Mödlingben (is) lakott, és a fáma szerint gyakran sétálgatott ezen az útszakaszon. Innen az elnevezés.

Ezután gyönyörködöm még egy kicsit a nyugovóra szenderülő szőlőhegy szép rikítósárga leveleiben, majd Gumpoldskirchenen átsétálva érkezem vissza kiindulópontomba.

Vissza Gumpoldskirchenbe