Ezúttal nem hiszünk az időjárás jelentésnek, ami bár semmi jót nem ígér, Angikával mégis nekivágunk a Kienecknek. Az Enzianhütte ugyanis minden időben egy biztonságosan elérhető célpont. Nincsenek szakadékok, nem kitett és a Viehgraben mélyén vezető út heves széllökések esetén is jól védett.

A táv (Thal, Viehgraben, Matrassteig, Enzianhütte, Enziansteig, Thal) 11 km, 610 m szintemelkedés bruttó 5:30 alatt (nettó 3:40)

Elég későn indulunk, de a fent említettek miatt ez megbocsátható vétek. A Viehgrabenben bandukolunk lazán felfelé. A helybéliek fakereszttel jelzett kegyhelye után (lenti kép) jócskán felfelé görbül az eleddig kellemes kis sétát megengedő kaptató.

Hamarosan azonban még egy lapáttal ráteszünk, ugyanis elhagyjuk a széles erdészeti utat. Egy jelzett helyen jobbra fel leágazik a Matrassteigen. Ezen közelítjük célunkat. A Kienecken bár már számtalanszor jártam, a Matrassteiggel még soha nem próbálkoztam. Kicsit izgulok is (mivel nem ismerem), hogy Angika vajon hogyan birkózik majd meg az út feltételezhető meredekségével. De nincs gond! Jutalmul még a nap is beragyogja a hegyoldalt így megédesítve a kaptatás verejtéket fakasztó “örömeit” (lenti kép).

Nem várt gyorsasággal érkezünk a platóra, miközben még egy párost is megelőzünk. Nocsak, minő erőtartalékok munkálkodnak Angikában! Odafen, aztán belegyalogolunk az éppen terjeszkedőben levő ködbe. Közel már a jól fűtött menedékház. Az iménti napsütésnek köszönhetően még szép számmal ücsörögnek vendégek az Enzianhütte teraszán. Mi viszont egyenesen a még szinte üres vendégszobába megyünk. Utóbb is jó döntés, mert cirka fél óra elteltével az alaposan megsűrűsödő hideg köd miatt még a legedzettebbek is bemenekülnek.

Angikának láthatóan tetszett a Maressteig (szívesen máskor is hasonlót)

Lassan-lassan minden a ködbe vész, így a Hütte is

Az elmaradhatatlan csúcskerszt-fotó (kicsivel a vendégház alatt)

Jó étvággyal elköltött déli elemózsiánk után az Enziansteigen ereszkedünk, ami jóval hosszabb a Viehgrabenben vezető viszonylatában. Igényesebb is, tudniillik be van toldva egy nagyobbacska kaptató és két hosszabb szakaszon a meredek lejtő csúszósságát a köd nedvessége is fokozza. Ráadásul a lehulltot levelek apróbb-csepergőbb, kicsúszásra serkentő meglepetéseket takargatnak. Eme szerény hegy minden gáncsoskodása ellenére is szerencsésen érkezünk vissza Thal községbe.

Misztikus ködbe borul minden

Az Enziansteig alsó részén magunk mögött hagyjuk a csúcsközeli ködöt