Keresgélek, hogy van-e még olyan hivatalosan is jelzett ösvény a Raxon, amin még nem, jártam. És képzeld, igen, még van, például a Naßbachtalból a Schüttersteig. Nem tartozhat a közkedvelt turistautak közé, de a mindvégig jól kivehető csapás a bizonyítéka, hogy azért elég sokan használják. Valószínűleg az olyanok, mint jómagam is, akik tudniillik a népszerűeket már bőven kimerítették.

A megtett táv (Naßbachtal, Schüttersteig, Kesselgraben, Gloggnitzerhütte, Scheibwaldhöhe és ugyanígy vissza Naßbachtalba) 17 km, 1340 m szintemelkedés bruttó 7:23 óra alatt (nettó 5:45)

A Naßbach patakon átívelő híd ugyan le van zárva, de a korlát mellett van egy résnyi hely, amin a hídra lehet jutni. Sárga tábla jelzi a turistaút kezdetét. Innen indulok aznapi túrámra (7:25 van). Kíváncsi vagyok, miféle meglepetéseket tartogat ez a számomra még ismeretlen kaptató.

A Schüttersteig itt a kidöntött táblánál ágazik le az erdészeti útról

Egy sziklafalat tör át a turistaút (ami mögött az Übeltal jön)

A képen balra fel húzó ösvény végében szükséges lehet “kezet emelni” a sziklára

Végre kilátás nyílik a szemközti hegyvilágra. A kép közepén a Großer Sonnleitstein 1639m

Annyit mindjárt el is árulok, hogy végig jó meredek, helyenként csak vékony csíkban traverzál, de kezet, úgymond, csak egy helyen kell a sziklákra emelnem. A szomszédos Peter Jokel-Steighez képest valamivel szelídebb turistaútról van szó. A Schütersteig vonala egyetlen helyen tör át egy sziklafalon (8:25) majd később egy nyeregbe ér (8:40), ahonnan az ugyancsak zord és barátságtalan Übeltalba lehet bekukkantani. Itt, a magasba törő sziklafal és a mély szakadék láttán kissé összerándul a gyomrom, de ez gyakorlatilag nincs kihatással a követendő út technikai nehézségére.

A tábláknál lyukad ki a Schütersteig…

… és ilyen széles út visz tovább a platón

Cirka másfél órás kaptatás után pontosan 9:00 órakor érkezem fel a nagy kiterjedésű platóra 1350 méteres szinten. Itt valóban olyan benyomása van az embernek, mintha sík vidéken lenne, valahol odalenn. Széles erdészeti úton folytatom egy elágazásig, ahol el kell döntenem, hogy a Habsburghaus avagy a Gloggnitzerhütte felé menjek-e. A Habsburghaus lenne a logika diktálta követendő célom, de november lévén már télre szenderedett, mígnem a Gloggnitzerhütte vasárnap nyitva. Étellel ugyan nem szolgálnak, de egy meleg leves (plusz elektrolit) képzete nagy vonzerővel bír.

A napsütötte Gloggnitzerhütte

A köhalommal jelzett Schiebwaldhöhe 1943 méteren

Kilátás a Schneealpe felé

Lefelé mindíg szemközt a Schneeberg

Irány tehát a Kesselgraben, ahová továbbra is a széles erdészeti út baktatok. Kaptató egyelőre nincs, sima a terep. A Kesselgrabent elérve (9:30) változik meg egycsapásra az út jellege. Még fél óra és érkezem a Gloggnitzerhütte tövébe (10:00). A gazda éppen talicskázza az eresz alá a tűzifát. Megbeszélem vele, hogy majd cirka 2 óra múlva visszafelé benéznék egy levesre (mert kb. 1 órára van még az aznapra kiszemelt csúcsom).

Az útról már látszik a Gloggnitzerhütte (kép kellös közepén)

… zoom oda

Folytatom tehát a kaptatást a Scheibwaldhöhere (1943m; 11:00 óra), ami a Rax második legmagasabb kiemelkedése. Jellegénél fogva inkább csak egy nagyobbacska dombról lehet beszélni, semmint hegycsúcsról. Szépen süt a nap, de felfelé menetben egyre erősödik a déli szél. Az út, amit követek, eminnen, a túlsó oldalról keríti a Habsburghaust. Elvileg tehát egy kört is leírhatnék. Ha történetesen nem egyezkedem a gazdával, akkor folytathattam volna arrafelé. Így viszont illik tartani magam a megállapodáshoz, tudniillik az ilyen menedékházak gazdái szemfülesek, és ha valaki ígéri, még aznap visszatér, akkor meg is várják. Ha nem jön, egy idő elteltével riasztják a hegyi mentőket. Másfelől meg a visszaúton tényleg jól esik a tésztásleves.

A Gloggnitzerhütte felé: a távolban A Gippel – Schwarzauer Gippel – Obersberg hegygerinc

Újra a Gloggnitzernél

Nem sokkal déli 12:00 óra előtt érkezem vissza a Gloggnitzerhüttehez. 12:30-kor pedig már végzek is a levessel és folytatom a megkezdett ereszkedésem a Kesselgrabenben. Alig egy óra múltán vagyok a Schüttersteig fenti beszállójánál (13:23). Vajon hogy ízlik majd az út lefelé menetben? Hát, nem is olyan rázós, mint azt reggel még elképzeltem. Nyugodt tempóban 1 óra 25 perc alatt végzek. Ha úgy adódna, hogy valamikor a jövő szezonban ismét erre járok, akkor majd a Habsburghaus felé írom le a körömet. De az egy távoli terv.

A Lochhütte mellet elhaladva (egy vadászkunyhó)…

… a töszomszédságában egy másik vadászkunyhó a Schütterhütte

Itt vége a platónak, hiába szeretne az út továbbkanyarogni.