Az őszi inverzió idején csak egyet tehetsz a mindenhonnan rád köszönő, ködbeborult depresszív hangulat ellen, kirándulni a felhők fölé. Legalábbis elég magasra ahhoz, hogy még a mély tél beállta előtt némi D-vitamin tartalékokat sajtolhass ki az immár nem túl magasra hágó, de mégis ragyogó napból. Mi is így teszünk Angikával. A kabinos felvonóval felvitetjük magunkat a Rax fennsíkjára, hogy egy kiadós nyugodt, lazító sétát tegyünk a magashegyi környezetben.
![]() |
![]() |
|
A túra vonalvezetése annyira közismert és közkedvelt, hogy részleteibe kár is belemenni. Aki tudniillik először jár a Raxon, az minden bizonnyal ezzel kezdi. Mint azt tettem jómagam is, annak idején, még 2010-ben, totális zöldfülűként.
A Bécsi-medencét (a háttérben) tartósan bojkottálja a köd
A Schneeberg is ma a legszebb arcát mutatja
Az Ottohaus felé ( felette a Jakobskogel)
Annyit tán mégis érdemes megjegyezni, hogy a Kammwegen, a törpefenyők között vezető utcácskákban (a Preinerwand csúcskereszt felé) helyenként sár-iszaptengerrel kell számolni (ez már évek óta így van). A viszonylagos értelemben vett száraz idő ellenére is. Kikerülni a csapdákat nem minden esetben lehetséges, de a bakancs a napon gyorsan szárad. Ha valaki lenne olyan kedves, néhány nagyobb szikladarabbal, amire rá lehetne lépni, megoldhatná a problémát. Később majd, segít a fagy (ha az idén ugyan lesz).
Törpefenyök között terelget a Kammweg kezdete
Fel és le visz a turistaút, de mindvégig remek panorámát nyújtva
Érkezünk rendre a Preinerwandhoz (fenti kép), majd lefelé menetben a kurta, de jó meredek lejtőn a Neue Seehüttehez, ami még most is nyitva. Mint megtudtam, azért Neue (új), mert volt egy régi Seehütte is, tóval egyetemben (der See = tó), valahol ott, ahol ma a Holzknechtsteig leágazik. Bécs városa elbontatta, az ivóvízforrások szennyeződését megelőzendő. A tó vize pedig egy szép napon elfolyt, senki sem tudja miért és hová. Innen származik a máig fennmaradt Seeweg elnevezés (a turistaút, mely összeköti az Ottohaust a Neue Seehüttevel), merthogy egy tó partján futott.
Valahol a kép közepén látható sziklák alatt lehetett az öreg Seehütte
Olyan remek az idő, olyan langymelegen süt a novemberi nap, hogy élvezet odakünn a padokon elkölteni déli elemózsiánkat. Félórás ebédszünet után a teljesen szelíd (és garantáltan sármentes) Seewegen bandukolunk vissza az Ottohaushoz, majd pedig a felvonó hegyi állomásához.
Sziklamászók hajmeresztö mutatványára leszünk figyelmes. Jobra lent a szirten a Haidsteig híres fekete madonnája