Mint azt már korábban is említettem, a Hochschwab csoport, a hegység koronás fője nélkül is kínál lehetőségeket kifejezetten nagy lélegzetű túrákhoz. Az olyanhoz mondjuk, mint az a már régen tervezett kör, amelyet a múlt vasárnap volt szerencsém kivitelezni. Az időjárás egyszerűen pompás, novembert meghazudtoló langymeleg napsütés, kék ég és tiszta, száraz légkör, akár 100 kilométeren túl terjedő tiszta látóhatárral.
 |
 |
|
|
A korai felkeléssel induló nap pedig nyomott hangulatú. Sötét és hideg van odakinn. Közömbösen, fásultan végzem az ilyenkor szokásos beidegzett reggeli teendőimet. Később is még, az üres autópályán, számtalanszor belém hasít a gondolat, hogy minek csinálom ezt? Alhatnék még édesdeden a jó meleg paplan alatt. Helyette a túra előtti stresszhormonokkal telítődik óhatatlanul a vérem, görcsöl a gyomrom.
A Fölzklamm bejárata előtti parkolóban szitáló köd és vacogtató 4 fok fogad. Nem árt tudni, hogy mindkét itt található parkoló (P1 + P2) fizetős. 3€ a napi parkolódíj, amit egy automatában lehet megváltani és a szélvédő mögé, jól látható helyre tenni.
Itt reggel jobbra tartok, de majd balról érkezem
Itt kezdödik a nemulass (az Alpinsteig)
Oszladozik a köd az Alpinsteigen
És lőn Halleluja! Köszötelek napsütés! A kép közepén a völgy/szurdok amin majd lefelé jövök
A hangosan csobogó Fölzbach patak mentén kezdem aznapi komoran induló kalandom. A Fölzklamm (szurdok) előtt villában ágazik szét az út (8:00; képek feljebb). Én jobbra megyek, és ha minden a terveim szerint zajlik, akkor cirka 7-8 óra elteltével majd bal felől, a szurdokból érkezem vissza.
A Gasthof Schwabenbartl mögül indul a jó meredek Hans Leitner Alpinsteig, mely a Bürgeralmra vezet. A borongós, nedves időben a betyáros kaptatókon gyorsan begyullad a testem energiát szolgáltató kemencéje. Cifra szerpentinek egymásutánját legyűrve hamarosan kilépek a köd birodalmából és felragyog a nap. Ezzel szinkronban az ég angyalai megfújják aranytrombitáikat és kórusban zengik a gyönyörű Halleluját. Kedélyem egyetlen pillanat alatt vált mély depresszióból, feldobott, tettre kész, nyugodt, de mindenre eltökélt derűbe (9:12).
Ott lenn ágazik le az ösvény az erdészeti útról (kép visszapillantásban)
A völgyben ködtenger, amiből kibukkantam
Cudar egy kaptató (afféle “tüdőköptető”) a Bürgeralm felé
Az immár napsütötte Alpinsteig kiér egy széles erdészeti útra (9:26). Balra ágazik le egy hasonlóan meredek ösvény a Schönleietenhaus felé. A hivatalosan bár nem jelzett, mégis jól követhető csapás a Bürgeralm feletti füves síterepen lyukad ki, egy karnyújtásnyira az 1800 m szinten lévő Schönleietenhaustól. Az vendégház ajtaja nyitva, feltehetően aznap van vendégfogadás is. Nem tudom meg, mert el vagyok jól látva otthonival. Nem számítok nyitott Hütte-támaszpontokra. Egyébként is korai még az idő (10:12).
A Bürgeralm házikói odalenn
Schönleitenhaus
Ezzel tehát teljesítem aznapi szintemelkedésem oroszlánrészét, bár ami még jön egyáltalán nem elhanyagolható. Tudniillik utam a továbbiakban lejt a Zlacken felé, ami nem más, mint egy föld-nyelv, mely összeköti a Bürgeralmot a tulajdonképpeni Hochschwab masszívummal (lenti kép).
A kép közepén a mélypont a Zlacken: kilátás utam következö szakaszára
Pillantás a Veitschalpe felé
… közelítésben: a magas hegy mellett (ami a Hohe Veitsch) balról a Große Wildkamm
Mielőtt ismét nekiveselkednék a Mitteralm magaslatainak, teszek egy kitérőt a magányos, 1741 m magas Höchsteinre. Érdekes, hogy a hegycsúcs megmászása ez esetben nem felfelé menetben, hanem alászállva történik, lévén kiindulópontom valamivel magasabban, mint maga a megmászandó hegycsúcs (mennyiben a Bürgeralmot vesszük alapul; 10:50).
Már látszik a Hochstein nyúlványa, de kicsivel alattam van a csúcsa
A Hochsteinre vezető út, oda-vissza 15-20 perc (a hátteret a Hohe Veitsch dominálja)
A Hochstein csúcsát kőhalom jelzi
A Zlacken tehát a fennsíkvándorlásom mélypontja cirka 1740 méteres szinten. A Mitteralmra még vagy plusz 250-300 méter szintemelkedés visz. Az idő kellemes, stabil, délután nem fenyeget zivatar, mint a forró nyárban. Amint felérek a platóra, kedvem szottyan egy kis pihenőre. Letelepszem tehát egy kényelmes kősziklára (11:25), melyen egy réteg moha szolgál puha párnaként. Itt elköltöm aznapi egyszerű ebédem, mert időközben alaposan meg is éhezek.
Zlacken, a nyereg
Visszapillantásban a Zlacken és a Bürgeralm felől érkezö út
Kb. 20 percnyi szusszanás után még némi kaptatás jön. Szorgalmi feladatként megmászom a turistaút mentén balról található dombokat. Az egyiken fa névtáblát is találok, mely úgy azonosítja a csúcsot, mint a Plattsteinkuppe 1982 m (12:00). Van tehát két vadonatúj, begyűjtött csúcsom is.
A Mitteralmon. Az út szalagja melletti névtelen csúcsra is felgyalogolok
…egy következő ilyen csúcson “névkártyára” is lelek: Plattensteinkogel (mögötte a Hochschwabcsúcs)
A Plattsteinkuppe után az út jelleget vált és le-föl stílusban kanyarog, mintha keresné a legjobb lefelé vezető ösvényt. Később meg is találja, mert hirtelen morzsalékos, meredek szerpentinre lyukadok ki mely egyenesen a Fölzsattelba vezet (13:00). Az alászállás nagy odafigyelést és óvatosságot igényel, bár el tudom képzelni, hogy afféle hegyre születettek itt csak egyszerűen leviharoznak. Én sajnos nem, különösen pedig azért nem, mert tekintettel kell lennem a korosodó térdemre is.
A Bärmauer és a jobboldali hegygerinc csipkéi az Edelspitz, mögöttük jobbra a Hochschwab csúcsa
A tábla informál, hogy itt átellenben kilátás nyílik a Hofertalturmra…
… kilátás “átellenben”, jobbról a Hofertalturm (a torony) és a távolban a Hohe Veitsch
A Fölzsattelben tévesen azt hiszem, vége a meredek ereszkedések sorozatának. Pedig a tény, hogy még mindig 1624 méteres szinten vagyok, óvatosságra int. Indulok tehát az előzőkéhez képest immár szerény lejtőkön a Fölzalm felé. A Fölzalmot téli álomba szenderülve találom (13:25), de ez nem lep meg, mert tudtam előre.
Fölzsattel
Érkezem a Fölzalmra
Az a bizonyos hamisítatlan “Dolomiten fíling”
A Fözalm egyik házcsoportja a Grasserhütte (merthogy van még egy jobbra, ami nincs a képen)
Az Almról aztán újra vad ereszkedés következik a Fölzboden felé. A terep extra vadságát nem utólsó sorban a turistautat két oldalról szegélyező sziklafalak is adják. Balról a Mitteralm helyenként igazi csipkékben kicsúcsosodó falai valódi „Dolomiten feeling” stílusban törnek a magasba.
A jó meredek út lefelé a Fölzboden felé
Visszapillantásban a lefelé vezetö út (a képen jobbra fenn látszik az út csíkja)
A Fölzstein a völgy túlsó oldalán
Az út végére a Fözklamm és a Fölzbach patak teszik fel a pontot. Odafenn még trikóra vetkőzve sétálgattam a langymeleg platón, itt meg minden egyes lefelé tett lépéssel zuhan a levegő hőmérséklete. A napot már régen nem látni, mert leárnyékolják a sziklák. A könnyű acélkék árnyalatban csillogó patak jéghideg lehelete pedig egyre határozottabban gyűrűzik be a pulcsim mögé. A szurdokot egyre szorosabbra záró sziklafalak tevéből elfogy az ösvény is, minek következtében a patak fölé szerkesztett palló segítségével lehet csak áthidalni a természet szabta akadályt (14:45).
A szurdokban
Ismét vége egy remekre sikerült körnek, mely bár nem, rejt különösebb technikai nehézségeket, de szerény véleményem szerint megköveteli az átlagon felüli erőnlétet, különösen pedig az első, a Bürgeralmig vezető szakaszon.
A pallókon, két sziklafal között lehet kijutni
