A Raxenmäuer a hegyvilág vad falai közüli egyik legszelídebb. A távolból szinte áthatolhatatlannak látszó sziklavilágot egy seregnyi könnyű mászást ígérő ösvény töri át, az olyanok, mint a Großes Fuchsloch, a Reistalersteig, Karl Kantnersteig, a Martinsteig illetve a Gretchensteig. A felsoroltakból Sanyi még csak a Karl Kantnert ismeri, így tehát a mai napon egy újabbal bővülhet (Rax-) ismereti kincstára.

A megett táv (Preiner Gscheid, Reistalersteig, Gretchensteig, Heukuppe, Altenbergsteig, Karreralm, Preiner Gscheid) 11.5 km, 1050 m szintemelkedés bruttó 5:20 óra alatt (nettó 4:00 óra).

Szép napos, de viszonylag hideg idővel számolunk, ami túlnyomórészt be is jön. A völgyben szinte szélcsend, de odafenn alaposan megdudáltatnak a jéghideg fuvallatok.

Preiner Gscheidböl indulunk 8:40-kor és a Reistalersteig alsó részén gyújtjuk be az energiákat szolgáltató test-kemencéket. Hamarosan megválunk az induláskor magunkra szedett melegebb ruharétegeinktől. A Reistalerhütte előtt elhagyjuk jobbra fel a vadászkunyhóról elnevezett Steiget és meredek fordulókon kaptatunk a sziklafalak felé. Eközben fennhangon dicsérjük a remek időt, az alig-alig lebbenő áramlatokat. Bár ne tettük volna! A hegyek turpis szellemei tudniillik, hallván ilyenféle szólamainkat gyorsan fricskát mutatatnak és direktből is ránk szabadítják eleddig láncon tartott szibériai szeleiket.

Itt elhagyjuk a Reistalersteiget

A Raxenmäuer felé törpefenyők között lavírozva

A Gretchensteig beszállója előtt, a távolban balról a Veitschalpe látható

Na, a nemjóját, gondolom, ha ez így fuvoláz majd végig, akkor abban nem lesz sok irgalom. Szerencsére a falak tövében, a Gretchensteig beszállójánál (10:17) enyhül a légáram és újra érezhető a ragyogó nap ereje is. A mászás élvezetes, tulajdonképpen az egész túra legkívánatosabb része, sajnos elég rövid is.

A Grethcenstieg közepe táján, itt indul a második szakasz drótkötelekkel biztosítva

A Gretchentseig vége felé

Alig érünk ki a platóra (10:35), máris lecsapnak ránk a keleti szelek. Szerencsére jobbára hátulról dudálnak, így a hátiszák nagyrészt pajzsként használható. Percre pontosan 11:00 órakor elérjük a Heukuppe (2007m) tetején lévő emlékművet, melynek mindig akad egy-egy szélárnyékos oldala. Most sincs ez másként.

Zúzmarával díszítet törpefenyők, tipikus Rax-plató, jobbra a Karl Ludwighaus

Lefelé az Altenbergersteiget választjuk, mivelhogy Sanyinak még ehhez sem volt szerencséje. A füves plató után a jelzett turistaúton nagy odafigyelés szükséges. A sziklamorzsalékos meredek szerpentineken a bakancs talpa alatt meg-meglóduló görgetegekkel minduntalan számolni kell. A turistaút szemet gyönyörködtető kulisszavilágon halad át. Egy napsütötte, fűvel párnázott sziklaszirten 12:00 órakor letelepszünk, hogy falatozzunk a magunkkal hozottakból. Később, a GPS vonalát tanulmányozva észreveszem, hogy a térképen is kilátóként van jelölve az ösztönösen kiválasztott pihenőhelyünk (alsó kép).

Itt balra fordulunk az Altenbergsteigre,  aháttérben a Schneelape (a Hangyadomb látszik Sanyi feje felett)

Az Altenbergsteigen

Visszapillantásban az Altenbergsteig jellegzetes sziklaszirtje

A Karreralmra érkezve (12:40) még mindig ragyog a nap, feltételezzük tehát, hogy kitart túránk végéig. Sajnos hamarosan beborul az ég és véget ér a ragyogás, de nekünk már mindegy, hiszen legfeljebb egy órányira vagyunk kiindulási pontunktól. 14:00 órakor érkezünk vissza tehát Preiner Gscheidbe.

Karreralm