Az Unterberg nyilvánvalóan nem tartozik sem a megmászhatatlan sem pedig a nehéz kategóriás hegycsúcsok közé. És most, a legutóbbi vele való találkozás mégis az ellenkezőjéről győz meg. Ebben persze ludas szerénységem is. A túra megtervezésekor ugyanis nem veszem precíz alapossággal figyelembe az adott hó-viszonyokat. Pedig hasonló eset már történt velem/velünk, és most újonnan vétkezem.
 |
 |
|
|
|
Történt pedig, hogy a meteorológiai ősz november végén nem várt intenzitású hóeséssel búcsúzkodik. Az tél beköszöntője viszont abban tér el az elmúlt évek mintájától, hogy a havazás forró centruma a Hochschwab – Rax – Gutensteiner Alpen hegyláncolat (és nem Tirol-Salzburg). Ráadásul az egyetlen kétnapos égi adag olyan volumeneket hoz, amely túlszárnyalja a korábbi telek hónapnyi hó áldását.
A Ramsentalban egyelőre szerény emelkedőn felfelé
Jómagam ugyan tudatában vagyok a történéseknek, de a számomra belátható web-kamerák nem tükrözik a valós viszonyokat. Másfelől pedig tudván, hogy az Unterberg síterep kizárólag natúr hóra épít, meggyőződésem, hogy amennyiben elégséges szállítmány érkezik Holle anyótól, ők bizonnyal kapnának az alkalmon és beindítanák a szezont.
A lényegre térek, sem sítalpat sem pedig hótalpakat nem viszek. Ez a tény még Pernitzbe érkezve sem látszik nyomasztónak. Az Unterberg felé autózva csak a Myra-vízesések mentén kezd „cukrozódni” a vidék. A Ramsental szájában lévő parkolóban aztán már sejteni lehet, hogy esetleges gondjaim akadhatnak.
1985 az erdő éve emlékére állíttatott
Bettelmannkruez, a világháborúkból szerencsésen hazatértek lelki üdvéért
Így-e avagy úgy, rosszabb, gondolom, biztosan nem lehet, mint ama télen a Krummbachsteinen, amikor ugyancsak hótalpak segédlete nélkül bátorkodtunk nekivágni. Az Unterberg mégiscsak eltörpül a Schneeberg de még a Krummbachstein árnyékában is.
Szóval ez a kis hegy aztán mégis kivillantja a foga fehérjét. Tudniillik a Kirchwaldbergen át (ama emlékezetes első sítúrám tárgya) vezető variáns mentén kívánom elérni célomat. Kemény fagyban indulok, -11 C fok a külső hőmérséklet. A hótakaró vastagsága felfelé menetben egyre csak gyarapodik, de állaga könnyű, inkább porszerű, és még sehol sem éri el a gamáslim felső szélét. Normál esetben persze máris hótalpakra váltanék, de erről az opciómról tervezési hiányosságaim miatt elesek.
Kilátások a távoli mgasabb hegyek és a Gippel felé
A felfelé baktatás nem éppen leányálom, de még jól vállalható. Ebben maradok mindaddig, amíg utam ki nem ér az erdőből. Tulajdonképpen abban a (hamis) meggyőződésben ringatom magam, hogy elérve a platót, gyakorlatilag ledaráltam a kaptatók lényegi szakaszát. Meg is pillantom a jelenleg még gondozatlan sípályákat szegélyező biztonsági palánkokat. Aztán hirtelen azon kapom magam, hogy egyre mélyebbre bukok, elnyel a hótakaró.
A Kirchwaldberget követő lejtőkön
Első (és sajnos utolsó) rápillantás az Unterberg még távoli csúcsára
Az Unterberg és Kirchwaldberg közti nyeregben
Próbálok úgy könnyíteni magamon, hogy teljes súlyommal a túrabotokra nehezedem, de emezek tövig merülnek a hóban. Jesszusom! A szél hordta gerinc mentén több mint egy méteres, nagy kiterjedésű hófúvás kellős közepében találom magam. Megpróbálok kijutni a sípályára, mert azt feltételezem (egyébként helyesen), hogy a szél feltehetően onnan hordta el az itt lerakott havat. Az a pár, odáig vezető méter olyan, mint egy laikus cepernek a négyméteres függőleges sziklafalon való átjutás.
A Wiener-Wallfahrerwegen
Ott feljebb, a kép közepén játszódik le a nemulass (optikailag tejesen ártalmatlan terep)
Mennél jobban igyekeznék, annál jobban nyel el a hómező. Egy ponton teljesen beragadok, a köldkömig ér hó és se hátra, se előre, semerre sem szabadulok, de lassan süllyedek is. Bevillan, hogy aki vékony jégen jár, hasra fekve segíthet magán. A gondolat kivitelezése kisebb katasztrófa, mert immár mindenestől elbukom. Felállás jön, küszködve.
Na, most mitévő legyek? Ha jön is valaki, segíteni nem tud, mert ha ki is húzna, egy újabb lépés után újfent elmerülnék. De emberfia nem jár erre. Már-már a hegyi mentők 140-es száma dereng fel bennem, amikor is utolsó megfeszített erőbedobással buldózerszerűen nekimegyek a hó falnak. És, képzeld, ez működik! Túrom teljes erőmből az anyagot, mint egy vaddisznó, és kiverekszem magam az immár „csak” térdig erő réteggel áldott sípályára. Huh! Megmenekültem! A továbbiakban egyetlen célom van, uzsgyi, lefelé!
A Schneidlift felé vezető, jó mélyen behavazott Schneidabfahrton
A többnyire szűzies, alig-alig egy-két lesikló nyomaival tarkított mély havon lefelé menetben a derékig besüppedés sem tragikus, mert segít a gravitáció. A Schneidlifthütteig érkezem szerencsésen. Itt el kell döntenem, merre, hová a továbbiakban. Megbátorodva, elérhetném az Unterberg Schutzhaust. Számítok rá (tévesen), hogy nyitva van. Bezzeg, ha tudom, hogy december 7.-ig szabadságon vannak, folytatom az alászállást vissza a völgybe. Így viszont extra 100 méteres szintemelkedés árán (mivel a Schneidlifthütte ennyivel lejjebb van) még felkapaszkodom az Unterberg menedékházig, hogy megtudjam, zárva van. Na, ma nincs kifejezett szerencsém, de sebaj, akad még fél liter forró mézes teám a termoszban és némi csoki megteszi kalóriapótlás gyanánt.
Elérem az Unterrbergschutzhaust, de sajnos zárva
Ezután már semmi olyan nem történik, amiről még érdemes lenne részletesen beszámolni. Az ereszkedés folyamatos, a hó bár vastag, lefelé nem gátolja a haladást. Később rátérek a Heuriss szikla szoroson át a Lamwegtalba vezető Karnerboden Abfahrt vonalára, ahol a natúr-síelők már keményre vasalták a havat. Mivel már korábban felvettem a könnyű hágóvasaimat (mert azt azért betettem), itt a helyenként eljegesedett terepen remekül elboldogulok.
A Karnerschlag sípályán lefelé. A kép közepén alig láthatóan a Schneeberg bontakozik ki a ködből
Nos, mindent összevetve egy kifejezetten izgalmas, kalandos túrában volt részem. Ilyen tapasztalatokkal, ha csak dísznek is, de a hótalpaimat a jövőben, havas túrákra kötelezően vinni fogom. A tervezés tehát akkor jó, ha egy csipetnyi pesszimizmus fűszerezi.
A szoros fölé emelkedö Heriss sziklái
A Heuriss-szoros, sziklamorzsalékkal hintett, na itt egytelen sítúrázó sem úszhatja meg karcolások nélkül
Sztefano-Space 