A 2121 m magasban lévő Johannishütte, egy DAV (Deutscher Alpenverein) vendégház, a Großevenediger gleccserei tövében fekszik. A faépítménynek egy tökéletes szépségű völgykatlan ad otthont, mely messze benyúlik a zord sziklavadonba. Így szolgál ideális támasz- és kiindulópontként nagyszabású alpesi túrák kivitelezéséhez (be van tervezve).
 |
 |
|
|
Aki innen tovább kíván menni, az a legnehezebb alpesi terepre számítson. Mi Angikával csak a menedékházat kívánjuk megszemlélni egy túra keretében. A Virgentalbéli Hinterbichl feletti fizetős parkolóból (1480m szinten) indulunk a Dorfertalban a hasonnevű (Dorferbach) patak (lenti kép) bal partján.
Az út eleinte erdőben kanyarog a vad, acélszürke vizű, gleccserek táplálta patak felett, majd kiér egy széles erdészeti útra. A továbbiakban aztán ezen az úton haladunk, kis kivétellel, egészen a végcélig. Az úton nagy forgalom nincs, kizárólag a vendégház két taxija ingázik óránként a parkolóig oda és vissza.
A kép közepén a Venedigerbrücke mely átvisz a Dorferbch túlsó oldalára
Zoom oda
Később egy tábla átterel minket egy 2000-ben épült hídon (Venedigerbrücke) a patak túlsó, jobb oldalára. Az eredeti ösvény továbbra is a bal parton, egy kőbánya mellett és felett fut, de kőomlás veszélye miatt le van zárva. A kőbányában hatalmas lapokat fejtenek le a sziklaalapzatról. Nem tudom, vajon márvány-e avagy valami más. Nem értek hozzá.
Ezután érkezünk a hatalmas méretű Resingerkruezhoz, mely néhai Josef Resinger katolikus (vatikáni) tisztviselő emlékére készült, aki 150 alkalommal volt a Goßvenedigeren. Egy miniatűr Klettersteig visz fel a kereszthez, de aki kényelmesebben szereti, maradhat a széles úton, mert onnan is elérhető (fenti képek).
Véger előbukkan teljes pompájában őfelsége a Großvenediger is (és nem vagyok benne biztos, hogy a jégből kinyúló sziklák közül vajon melyikük az). A glecserek jeges lehelete viszont jól érezhető.
Közben sietősre fogjuk, mert komor fellegek gyülekeznek az égen, a hőmérséklet hirtelen nagyot csökken és félő, hogy valami égi haddelhadd is következik. Szerencsér hamarosan elérjük a Johannishüttet (fenti kép), ahol nyugodtan kávézgatva kivárjuk a légköri események kifejletét. Csak ijesztgetés volt. Jó háromnegyed óra elteltével újra kiderül és visszaáll a reggeli kellemes meleg is.
Angikának jut még egy szép nagy kereszt, a Johannshütte melleti dombon felállított Haza Keresztje. A rajta olvasható üzenet, tekintettel a mai időkre (amikor számomra érthetetlen módon folyik az idegen kultúrák előtti feltétel nélküli hasraesés és a nemzetek önkéntes harakirije), aktuálisabb mint valaha “Bleib deiner Heimat treu”, azaz “Maradj hű a hazádhoz”.
Visszapillantás a Haza Keresztje tövéből a Johannishüttere (az egyik Hüttentaxi éppen pihenget)
A Dorferbach patakon átvezető híd, mely többek között pl. a Türmljoch a Defereggenhaus és természetesen a Großvenediger felé vezet
A virágzó alpesi mező csodái
Visszafelé
A gelccserek vizeit levezető Dorferbch eszméletlenül gyönyörű környezetbe ágyazva.
Utunk lefelémentben. Nem győzünk betelni a csodás kilátásokkal
A kőbánya, ahol….
… ilyen (márvány?) lapokat bontanak
Minden túra véget er egyszer, de ez, a természeti csodáival, egyszerűen teljesen lenyűgözött
Sztefano-Space 