Gyönyörűen süt a nap, kék ég, stabil túraidő a hegyekben, és én mindezek ellenére csak szemlélője lehetek az odakünn lezajló légköri eseményeknek. Történt ugyanis, hogy isten nyila a minap, a derekamba állt bele, amikor egy rossz mozdulatot tettem. Aztán meglehet, hogy az a bizonyos elátkozott mozdulat nem is volt annyira rossz, hanem inkább csak az égiek rontó szándéka. Így-é, avagy úgy, csak rövidre fogom, mert ülni néhány percig tudok csak, fekve nézegetni a plafont meg a kerítést esik még a legkönnyebben. Egyszóval túra nincs, de ne érezd magad kényelmetlenül, ha ma helyettem is a bércekre hágsz.