A hétvégére csillapodik a derékfájásom, és meg merek kockáztatni egy kisebb túrát. Hívom Angikát is, vajon lenne-e kedve velem tartani. Ha én is megyek – mondja, akkor az neked, az igényeidhez képest csak egy kis ócska túra lesz. Hm, csupán csak 600 méter szintemelkedés! Ebben van valami igazság.

A megtett táv (Cholerakapelle, Kalkgraben, Brünnersteig, Eisernes Tor, Steiniger Weg, Cholerakapelle) cirka 10.5 km, 620 m szintemelkedés bruttó 5:10 óra alatt (nettó 3:40)

Közben mulatnom kell a jelzőn. Pillanatnyilag – magyarázkodom, megfelel, mert a derekam “kisócska” túránál többet nem nagyon enged meg. Ebben aztán meg is egyezünk, bár bennem motoszkál egy eretnek, kisördögi gondolat. Tudniillik, meglehet, az Ost-Tirolban szerzett benyomásaink tükrében, a Bécsi-Alpok, különösképpen pedig a Bécsi-Erdő, Angikánál bizonytalan időre a „kisócska” címkés dobozba huppantak.

Szó mi szó, a Baden feletti Hoher Lindkogel vad sziklavilág-kulisszával valóban nem szolgál. Annál inkább csendes, árnyékos vegyeserdőkkel, szerény kaptatókkal, ahol van ideje a testnek és léleknek is a regenerációra (lenti képek).

A Helenentalból, az elég szerencsétlenül hangzó Cholerakapelle vendégházzal szembeni parkolóból indulunk. A tulajdonképpeni Kolera-Kápolna a vendégház felett van a hegyoldalban. Mindössze 2-3 percnyi kaptatás árán fel lehet oda jutni, bár miután a túra végén még mi is felnézünk, utólag kijelenthetem, nem igazán éri meg. A kápolna zárva, csodát, szép kilátást, nem árulnak körülötte (lenti kép).

Mai túránk gyakorlatilag az idén áprilisi tavasz köszöntő kiruccanásom rövidített változata. A Kalkgrabenon és a Brünnersteigen át érkezünk az Eisernes Torhoz, illetve az ott található vendégházhoz (lenti képek).

Letelepszünk a Schutzhaus teraszán. Egy árnyékot adó fa alatt átadjuk magunkat a déli ebéd örömeinek. Jól esik odakünn ücsörögni ezen a késő nyári kellemesen meleg napon. Kerek egy óra elteltével állunk csak tovább. Érkezésünkkor még nem sokan tébláboltak idefenn, később aztán, egyre többen érkeznek.

Aki egyébként, Baden/Lindkogel és az Anninger környékén túrázik, az egyben Beethoven nyomdokaiban jár, mert mint ismeretes, a nagy zeneszerző ezeken a lankás dombokon sétálgatva és itt-ott megpihenve kereste az ihletet.