Úgy hírlik utolsókat rúgja a nagymeleg nyár. Búcsúztassam valami szelídebb felderítő túrával a Schneealpe legtávolabbi csücskeibe, olyasmivel, ami nem veszi túlzottan igénybe a még most sem tökéletes derekamat.
 |
 |
|
|
“Az ismeretlen Schneealpe” túra-projektem keretében még két új csúcsot is beseperhetek a gyűjteményembe. Régen tervezem már a Höllgrabenon át feljutni Schneealpe platójára. Az árok az év három hónapjában, júliusban, augusztusban és szeptemberben nyitva, egyébként pedig vadetetés címén tilos a belépés. Kapuk, kerítések védik (lenti kép).
Mürzsteg felett, a Scheiterbodenben, van az út mentén egy kisebb, túrázóknak szánt parkoló. Innen indul egy jelölt út a Hinteralmra. Vigyázat, a turistaút egy rövidke szakaszon a főút mentén visz, hiba lenne tehát a parkolóból rögvest kínálkozó erdészeti utat választani (mint azt jómagam is megtapasztalom). A Hinteralm pedig nem ugyanaz mint ama nálam gyakrabban feltűnő „Mesebeli Hinteralm”, csak névben rokonok. A német szó egy valami mögött eldugott havasi legelőt jelent. Országszerte több is akad belőlük.
7:40-kor indulok aznapi körutamra. Az első 300 méteren követem csak a hivatalosan jelölt turistautat, majd ennél a táblánál (fenti kép) folytatom egyenesen. Ha minden szerencsésen alakul, akkor a délutáni órákban majd az Alplgrabenben vezető, itt balra kanyarodó úton érkezem vissza.
Elhaladok ama vadetetők mellett (fenti kép), melyek miatt van az árok 9 hónapon át lezárva. Széles erdészeti úton haladok, három kerítésen/kapun is át, melyek minden bizonnyal le vannak zárva, ha már látogatók nem kívánatosak. Kár is lenne próbálkozni, mert kiskapu nincs, kikerülni az akadályokat csak kerítésmászás árán lehetne. Valószínűnek tartom, hogy korábban ez itt jelölt turistaút lehetett, mert egy fa kérgén találok egy árva, megfakult piros jelet.
Az út egy kocsifordulóban ér véget és úgy néz ki, nincs tovább (8:30). Előttem az erdő és egy sziklafal szürkül toronyiránt. Hiba lenne a sziklafal alatt keresni az utat. Helyette kissé jobbról egy ösvény visz fel rá, majd utána teljes világossággal előtűnik a folytatás, egy jól követhető, kitaposott keskeny sáv vonala. Nincs tehát semmi gond, nem kell úttalan rengetegben tájékozódni (amitől eleinte tartottam), csak követni a nyomokat.
Visszapillantás a Höllgrabenbe
Két hajtűkanyarban visz fel az út egy kisebb-nagyobb lyukakkal és barlangokkal tarkított sziklafal tövébe, majd alatta tovább, amíg vége szakad az erdőnek. Egy derékig érő növényzetű salátáson át vezet a továbbra is jól követhetőd nyomvonal (fenti kép). A leveleken összegyűlt harmattól úgy lyukadok ki egy széles erdészeti útra, mintha egy kanna vízzel locsoltak volna meg. Sebaj, ma kánikulát igért az előrejelzés, hamar megszáradok.
Az út aztán egy kolompszótól hangos legelőre vezet (9:05) és tehát ezzel egyben felértem a platóra. Elhaladok a nevezetes Durchfall mellet, amit azért hívnak így, mert (állítólag) egy patak tűnik el nyomtalanul. Úgymond, egy lyukon “átzuhan” (fällt durch) az alsóbb rétegekbe. Nos, a patakot látom, a jövetelét és a folytatását is, csak azt nem tudom, hol kellene nyomtalan eltűnnie. Hiába keresem (lenti képek).
Hosszabb séta következik mérsékelt emelkedőn a Bodenalmig (9:40). Közben előtűnnek megmászandó céljaim a Hohes Waxenegg (1647) hosszú gerince és a Klobenwände sziklái, melyek Spielkogelt (1599) rejtik valahol a háttérben. Az időre panaszom nem lehet, kellemes langymeleg van, hűvösebb fuvallatokkal.
Szemben az út felett a Waxenegg
A Klobenwände szép megvilágításban. A turistaút ott fut fenn a szakadék szélén.
A kép közepén a legmagasabb kiemelkedés a Donnerwand, de oda most nem megyek
Szemben a Bodenalm
Érkezem első csúcsom tövébe, ami egy legelő (10:25, lenti kép). Az egész felföld egy hatalmas legelő. Egy tucatnyi tehéncsordát számolok össze. Mindenhol kolompolnak ezek a jámbor állatok. Totális idill.
A legelő kerítése mentén veselkedem neki a csúcsra vezető meredekségnek (fenti kép). Fújtatok és lihegek rendesen mire felérek (10:45). Az egész mászás nem tart tehát 20 percnél tovább. Csúcskereszt sajnos nincs, nem tudni, hogy mely kidudorodás a tulajdonképpeni legmagasabb pont, de elvileg mindegy, mert úgyis a gerincen vezet további utam folytatása.
Érkezem a Waxenegg tetejére. Nem tudni, hogy vajon az ott szemben a csúcs vagy ahol állok
Pillantás déli irányban a Veitschalpe felé
A tehenek ellepik a Waxenegg szélesebb alsóbb részeit. Lavírozok köztük. Közben találok két keresztet is, egy kicsiny rozsdást, felirat nélkülit, meg egy nagyobbacskát, de egyikük sem csúcsjelzés. Vissza kell jutnom a turistaútra, mely a gerinc alatt fut. Ehhez át kell másznom a Waxenegg-legelőt körbe ölelő szögesdrót alatt. Levetem a hátizsákom és egyszerűen átcsúszom a drót alatt.
Érkezem a Waxenegghüttehez (11:15, fenti kép). A legeltető idényben elvileg nyitva van, de csak itallal szolgál a gazda. Nekem van még mindenem elegendő, így most kihagyom a kínálkozó lehetőséget és folytatom következő célom a Spielkogel felé. Egy darabon még követem a turistaút pirossal kitűnően jelzett folytatását, majd jobbra elhagyom a kitaposott ösvényt és toronyiránt, úttalanul indulok a Spielkogel jól látható csúcskeresztje irányában (a lenti kép közepén).
A kereszt mögött balra a Göller gerince húzódik
Visszapillantás, balra a Waxenegg gerince, középen a Taborsattel és jobbra a Donnerwand
11:45-kor érkezem a csúcsra. Érdekes ebből a még teljesen szokatlan perspektívából szemlélgetni a környező, jól ismeret hegyeket. Mivel elég élénk szél fúj a csúcs alatt, szélárnyékban huppanok le a fűbe és elemózsia szünetet tartok a magammal hozottakból. 12:05-kor kerekedem fel és megkezdem a végső ereszkedést.
Először is visszatalálok a jelzett turistaútra (nem gond, mert a csúcsról jól belátható merre kell mennem) majd érkezem a Hinteralmra (12:38, fenti képek). Meglepődőm, hogy milyen sok fa építményből áll a telep. Sajnos mindezek ellenére vendégház egy sincs, illetve csak önellátó kunyhók találhatók itt (Neubergerhütte, Hinteralmhaus).
Virágos visszapillantásban a Hinteralm
Egy más hatalmas legelőn át, rengeteg tehén mellet elhaladva szállok alá a az Alpelgrabenba. Szerpentines ereszkedők sorozata következik árnyékos erdök mélyén. Egy helyen kilyukadok egy erdészeti útra, de jól kell figyelni, mert hamarosan, egy villában, jobbra le az árokba visz, ezen a ponton pirossal, egészen gyatrán jelzett út. Elvétem, természetesen, és vissza kell kaptatnom, mert gyorsan észreveszem, hogy a GPS vonala nem stimmel.
14:30-kor vagyok újra a reggel még teljesen üres, mostanra viszont színültig telt parkolóban.
Visszaérkezés: Scheiterboden, szemben a keresztezödés, reggel ott balra tartottam
Sztefano-Space 