Miután Angika formába lendült Osstirolban, úgy gondoltam, nekivághat személyes mumusának, a Fischerhütte meghódításának. Tudniillik volt már korábban egy hasonló füstbement próbálkozása. Persze nem talpától-tetejéig nyúló akcióról van szó, hanem csak kevésbé jártas hegyi túrázóknak szánt segédeszközzel megvalósított túráról. A zöld-sárga mázú Szalamandra fogaskerekűvel. Számomra kicsit szokatlan a dolog, mivelhogy az eleddigi cirka 30 Schneeberg-mászásomból felettébb ritkán érintkeztem a fogaskerekűvel, bár volt természetesen ilyen alkalom is.
Szombaton a 9:30-as járattal indulunk Puchbergből. Menetrendszerűen, 40 perc alatt érkezünk a cirka 1800 m szinten fekvő hegyi állomásba. Első célunk a Waxriegel. Az odavezető út mindössze 10 perc. A hatalmas méretű csúcskereszt tövéből szépen be lehet látni tervezett utunk soron következő állomásait.
A Fischerhütte már hó-kontakt nélkül is elérhető és azonmód célba is vesszük. A Waxriegeltöl számítva bő egy óra kaptatással érjük el. Angika végre eléri, korábban szinte lehetetlennek látszó célját. Nagyszerű!
Cirka 40 perces ebédszünet után tesszük tiszteletünk a Schneeberg második legmagasabb csúcsán a Kaisersteinen, ami alig pár méterrel található a Fischerhütte felett illetve mögött. Bekukkantunk még a szörnyűséges mélységeket feltáró Breite Riessbe és aztán elindulunk a Klosterwappen felé.
Az út a Kaisersteintől a Klosterwappenig mindössze 20 perc. A kötelező csúcskereszt fotó után még levetjük magunkat a fűbe és csak élvezzük a kellemes időt, a kék eget, a napsütést a tájat.
A Damböckhaus érintésével érkezünk vissza az állomásra. Közben szürkül és sötétedik az ég alja, valószínüleg vihar készül. Már nem tudjuk meg a végkifejletet, mert a 15:15-ös vonattal alászállunk Puchbergbe.