Fellélegezhetünk! Nincs ok tovább rettegni! Mai napra virradóra, a már rendelkezésre álló adatok alapján, minden komoly szakmai tekintély azon a véleményen van, hogy a mostani koronavírus veszélyessége azonos szinten van egy közönséges szezonális influenzáéval. A félelemnek nincs és nem is volt racionális alapja. Európában gyakorlatilag lecsengett a járvány. Vége! Remélhetőleg ez a honlap is hamarosan visszatérhet korábbi rendeltetéséhez, és alpesi túrákkal foglalkozhat majd ismét.

Még a hírhedett olasz bergamoi kórház sürgősségi felvételi osztálya is üres lett. Németországban és Ausztriában nem is volt semmilyen járvány. A kórházak konganak az ürességtől miközben az ellátnivaló idős, akut betegek inkább otthon halnak meg, nehogy még szeretteiket is elzárják előlük utolsó óráikban. Az intenzív osztályok kapacitása 90%-ban kihasználatlan (szerencsére). A Robert Koch Institut heti rendszerességgel nyilvánosságra hozott ARE-statisztikái szerint (magam is blogoltam) a koronavírus okozta légúti megbetegedések aránya az elmúlt hetekben olyan elenyésző volt, hogy meg sem jelentek a orvosi-megfigyelő rendszer radarján.

A tanulság pedig megrendítő, tudniillik a demokrácia valamennyi pilléré az első úgymond komoly újkori krízis menedzselése során egytől-egyig csődöt mondott. A végrehajtói hatalom kapkodva, pánik üzemmódban, nem jól megalapozott feltételezésekre támaszkodva, korrupt tanácsadókra hallgatva (WHO) vezetett be példátlan megszorító intézkedéseket. Ebben mind a nyugat, mind pedig a visegrádiak egyhúron pendülnek.

Évtizedes tapasztalatokkal rendelkező, nemzetközi szaktekintélyek józan, intő véleménye szinte módszeres alapossággal lett elnyomva. Pedig ők már hetekkel, hónapokkal ezelőtt megmondták, hogy nincs mitől tartani. És valóban, minden úgy zajlott (és zajlik) le, ahogyan azt korábban Wittkowski professzor, Bhakdi professzor, Wodarg doktor és még vagy egy tucatnyi más orvos (tudniillik az úgynevezett buták, Kurz szerint), járványtanban jártas szakember előrelátotott.

A majdani vitának és kibeszéléseknek pedig terített a melegágya. A járvány lecsengését vélhetően a szigorú megszorítások eredményeként akarják a most szárba szökkenő diktátorok elkönyveltetni, holott különösen Németország és az RKI adataira támaszkodva látható, hogy az a bizonyos terjedési ráta már március 20.-án 1.0 alá csökkent. A tulajdonképpeni lockdown viszont csak március 23.-án vette kezdetét (lenti ábra).

A kormányokat elvileg ellenőrző parlementek a krízis során úgy lettek lekapcsolva, hogy a képviselők lázas, közös egyetértésben likvidálták önmagukat. A jogi, bírói hatalom elzárkózott a demokrácia és a szabadságjogok védelmében beadott kérelmek elbírálásától és így a hatalom korrupt cinkosává vált.

A sajtó, a kormány szolgalelkű, kritikátlan harsonává degradálta önmagát. Szabad, bátor, az intézkedéseket megkérdőjelező, tényfeltáró sajtó, újságíró alig-alig maradt. Az európai polgárok viselkedése pedig a legrémísztöbb. Ahogy tudniillik szótlanul akceptálták a diktatúrák de-facto bevezetését és alkotmányos jogaik teljes eltörlését. Bégető birkák szintjére süllyedten, szinte élvezettel kérődztek az eléjük dobott fámákon.

A végrehajtói hatalmaknak számot kell majd adniuk arról is, hogy ki viseli a felelősséget a vírusmegbetegedéseken túli, kizárólag a kegyetlen lockdown okozta elhalálozásokért, a kis és közepes vállalkozások tönkretételéért, az egekbe szökő munkanélküliségért. Európában csak az egyetlen Svédország volt képes méltósággal megőrizni a nyugalmát és a veszélyhez illő módon, lockdown nélkül kezelni a krízist. Holott, az EU részéröl segítséget nem, csak elviselhetetlen nógató nyomást kapott, azonnali hatállyal beállni a többi félrevezetett sorába.

Köszönöm a megértéseteket