Pillanatnyi érzelmi állapotomban hegyibiciklizésen kívül, máshová nem igazán húz a szívem csücske. A közeli Anninger és a Kahlenberg könnyen elérhető célok, nem kell túl korán felkelni, és a túra végét koronázhatja egy remek Single-Trail meglovaglása.

Kis bonyodalom, hogy legutóbb kilyukadt az első gumim. Sokáig bíbelődtem vele, mert abban a hitben kezdtem a javításhoz, hogy belső gumi nélküli köpennyel van dolgom. Ez elvileg igaz is, csak mint később megtudtam, egyes gyártók a belső gumi nélküli felni/külső ellenére is, az új bringákat, plusz belsővel szállítják. Nos, tehát hiába tömítettem el a külsőt, a belsőből ömlő levegő immár nem a korábbi lyukon, hanem a szelep tövéből távozott. Elhatároztam tehát, hogy megnézem ezt a fránya szelepet és leveszem a külsőt, mire kiderült, hogy itt van egy belső is. Ezután ment minden rutinszerűén. 10 perc alatt végeztem és tehát a nap meg volt mentve, indulhattam az Anningerre.

A meredek downhill kulcsrészén már olyan laza voltam, hogy felelőtlen önbizalommal zúgtam le, mely ez alkalommal egy kisebbfajta bukáshoz vezetett. Na bumm! Inkább csak eldőltem, bele a vastag porba. Szerencsére, sérülés nem történt, csak a verejtékre rakodott fekete portól lettem olyan akár az ördög. Legközelebb mégis óvatosabb leszek. Ma is tanultam valamit.