A Muckenkogelre illetve tovább a Traisner-Hinteralmra vezető hegyibiciklis útvonal 2015-ben lett átadva a köznek. Na, utat építeni azért nem kellett senkinek. Az „átadás” körüli nagy hajcihő abban merült ki, hogy leszerelték a bicikliseket addig kitiltó jelzőtáblákat.

A táv hossza kb. 21 km, 950 m szintemelkedés, bruttó 3:45 óra alatt, nettó cirka 2:30 óra (az én léptékemben mérve, fiataloknak kevesebb)

Korában még bírsággal, sőt elmarasztaló bírósági ítélettel kellett az ide merészkedő bringásoknak számítani. A helyi erdész rendszeresen feljelentett mindenkit. A kemény büntetések ellen polgári kezdeményezés született, nem csupán  csak az ítéletek semmissé nyilvánítása érdekében, hanem az erdészeti út megnyitásáért is. Sikerrel!

Már régen tervezem, hogy kipróbálom ezt az oly sok küzdelem árán legalizált útvonalat. Végre Cirmivel és Philippel sikerül megegyezünk egy arra alkalmas időpontban, és tehát hármasban vághatunk neki a terepnek (9:35). Az idő nem is lehetne jobb. Induláskor még lóg az előző napi esőfelhők lába, ami áldásosan leárnyékolja a nap tűző hevét. A hőmérséklet kellemes. A levegő páradús, ami jó alaposan megsarkallja a verejtékezést.

Az út első szakasza aszfaltburkolatú. Itt-ott személyautók előznek. A cirka 700 m szinten levő, túrázóknak szánt parkolóba igyekeznek. Valahol a Klosterebenkapelle és a parkoló között elfogy az aszfalt és döngölt erdészeti úton haladunk tovább. Elérjük az említett parkolót, melynek a végében egy hajtűkanyarban balra fordul az út szalagja. Később rendre elhaladunk a Lilienflederhütte mellett, majd némi lazább terep után következik a Muckenkogel alatti legmeredekebb kulcsszakasz. Sikerül nyeregben maradnom, pedig az út ugyancsak nagyot kunkorodik ott felfelé. Az ebadta!

Negyed tizenkettő lehet, amikor felérkezek Muckenkogelra (másnéven Klösterpunkt). A fiatalok persze végig jóval előttem nyargalásznak, de itt bevárnak (fenti kép). Még cirka fél órányi kaptatás a Hinteralm. 11:40-re érek fel, azaz bruttó 2:05 óra alatt (ebből levonandó egy cirka 5 perces pihenő a Muckekogel tetején, azaz nettó 2:00 teljes óra a személyes idő-igényem odalentről idefelre).

Alig huppanunk le a teraszon, máris oszladoznak a felhők és felragyog a nap. Remek időzítés! Jól elidőzünk, felnézünk még a csúcskereszthez (fenti képek) és 12:45-kor megkezdjük az ereszkedést. Nagy a forróság és ez hatással van a technikára is. A fékem annyira felforrósodik, hogy sikítani kezd, és így kénytelenek vagyunk egy rövid pihenőt beiktatni, amíg valamelyest lehűl. Az ereszkedés nettó időtartamát úgy 30 percre becsülöm.