A Schneealpe a szomszédos Rax és a Schneeberg árnyékában számtalan túracsemegét rejteget. Aki kerülni szeretné a tolongást és van némi mersze is jelöletlen ösvényeket becserkészni egy-egy igazán ritkaságszámba menő csúcskereszt skalpjáért, az itt, a Schneealpen jó helyen jár.

A táv (Lohmgraben, Blarergraben, Schneealpenhaus, Michlbauer, Brunnwiese, Knopperwiese, Schönhaltereck, Knopperwiese, Windberg, Michlbauer, Blarergraben, Lohmgraben) 15.3 km, 1220 m szintemelkedés bruttó 7:00 óra (nettó 5:45 óra)

Van még egy számomra ismeretlen, kereszttel is jelölt csúcs a Schneelapen, a Schönhaltereck. Tavaly decemberben tettem egy kísérletet az elérésére, de a cudar hideg, szél és a hó megakadályozott az elérésében. Nos, a mai június 12.-én, pénteken, stabil, gyönyörű, túrára ideális időben indulhatok a Schneealpe eme, szegletének a felderítésére.

A kicsiny parkolóban nem én vagyok az első, amikor néhány perccel 8:00 óra után begördülök. A már jól ismert, vad kulisszát rejtegető Lohmgrabenon át ostromlom a Schneealpe platóját. A Blarergrabenba vezető elágazást választom (9:00 – fenti kép). Még jól emlékszem, hogy az itt csörgedező kicsiny vízesés (lenti kép), akkor, csonttá volt fagyva. Meglelem a meredek lépcsőfokot is, ahol felvettem a csúszásgátló-vasat.

Most gond nélkül veszem a az egyre meredekebb felszökéseket. Kis aggodalommal figyelem az árkokban felgyülemlett, mélyedésekbe szorult még jelentős kiterjedésű hó-jégfoltokat. Tervezett utam egy része ugyanis egy ilyen árokban vezetne, és jól emlékszem, hogy már akkor decemberben is jól meg volt telve friss hóval. Ilyen meggondolásból a Blarergraben félső részén kétfelé elágazó turistaút baloldali letérőjét választom (9:45 – fenti kép), mely egyenesen a Schneealpenhaus tövéhez visz. Meglep, hogy itt is kénytelen vagyok egy még jó vastag hómezőn végigaraszolni.

Visszapillantásban a nyers Lohmstein (arra is van egy túrám)

10:05-kor bukkanok ki a platón (fenti kép). Egyenesen Michlbauer felé veszem az irányt. Korai még az idő, csak átgyalogolok a menedékház teraszán és követem az egyik innen induló még jelölt turistautat, mely a Karleck felé vezet. Úgy hittem, majd útközben megejtem még ezt a bizonyos Karlecket (1768m) is, de lentről fürkészve nem látok járható utat a törpefenyők rengetegén át. Folytatom tehát a bandukolást ezen a gyönyörű tagolt terepen, mely névtelen csúcsok között keres utat a Schneealpe egyik legnagyobb fennsíkja, Knopperwiese/Bodenalm felé.

Itt a Brunnwiesen nem balra (Karlgraben) hanem jobbra követni a turistautat

A kép közepén lévő csúcson át vezet majd a jelöletlen út a Schönhaltereckre

Itt a piros nyílnál (kép közepén) még át a túlsó oldalra

Az a bizonyos köztes-csúcs közelebbről, a Knopperwiese felett trónol

Ott ahol három turistaút találkozójánál egy jelzőtábla árválkodik, elhagyom balra a jelölt utakat és belevetem magam a vadonba. Egy meredek hegyháton, kő-emberkék útbaigazítását követve keresem a haladás irányát. A Schönhaltereck sajnos még nem látható, majd csak akkor bukkan élő a távolból, amikor felérek a turistaút felett őrködő, kőhalommal jelzett névtelen csúcsra (1864m). A továbbiakban egy jól követhetőd hegygerincen visz a vélhető út fonala, melyet továbbra is kőhalmok jeleznek.

A kép középső részén, fenn, a törpefenyők alatt egy jellegzetes kő-emberke sziklarakás

Előbukkan végre a Schönhaltereck (kép közepe a második csúcs)

Közelítve, már látszik a kereszt is

A Schönhaltereck, már csak egy karnyújtásnyira. A háttérben a Göller

Pillantás a Hochschwab felé

11:33-kor érem a Schönhaltereck csúcsán állított fakeresztet (fenti képek), melyet mint kiderül a feliratból, egy bizonyos Dr. G. Huska emlékére állított fel valaki (nem tudni ki lehetett az elhunyt). Idefenn elmajszolok egy almát és ugyanazon az úton megyek vissza a Knopperwiese felé. Pontban déli 12:00-kor vagyok ismét az útjelzőnél, majd meredeken fel folytatom a Schneelape legmagasabb csúcsa, a jól ismert Windberg (1903m) felé, amit néhány perccel 12:30 előtt érek el. Ezen csodálkozom is egy picit, mert a Knopperwiesen egy egész órában jelöli meg a tábla az út hosszát. Na bumm, annyi biztos nem kell.

Pillantás fentről a Knopperwiesera és felette a távolban a legmagasabb kiemelkedés maga a Windberg

Érkezem a Winbergre

Oda le Michlbauerhoz igyelszem

A továbbiakban jöhet a túra kulináris része. Gyorsan leszaladni Michelbauerhoz, és lecsurgatni egy korsónyi elektrolitot. Az itókához rendelt vadpörkölt elfogyasztása után, nem marad más hátra, mint a Schneealpenhaus tövéből induló és a Blarergrabenban vezető turistaúton alászállni.

Szemben a Rax a Heukuppeval