Még jól emlékszem, valamikor ifjúkoromban milyenek voltak a nyarak. Nos, pont ilyenek mint most. Záporos, zivataros, borongós meleg (de nem forró) alaphangú, megtűzdelve két-három napig tartó napsütéses ablakokkal, miközben a napi maximális hőmérséklet ritkán, ha egyáltalán elérte a 26-28 C fokot.

Akkoriban, mindenki áhítattal várta a rendhagyónak számító kánikulát, ami általában augusztus elején pöffeszkedett a színre és egy-két hétig húzta. Erre az időszakra terveztük a balatoni sátorozásainkat.

Ősi indián hagyomány szerint minden-mindennel összefügg, a jelen állapot tehát lehet akár az áldatlan lockdown következménye is, de ehhez az emberi ész még szerencsére túl csekélynyi felfogni. Azért gondolom szerencsének, mert tapasztalhatjuk, hogy gyakorlatilag minden technológiai előrelépés előbb-utóbb az uralkodó elit világuralmi elképzelései szolgálatába kerül, konfliktusok és az elnyomás eszközeivé válnak. Gondold csak meg, mi történne, ha netán sikerülne nagy hatásfokkal az időjárást irányítani. Lennének régiók, ahol örökös idilli langymeleg uralkodna, éjszakai frissítőd záporokkal. A plebsz háza táján pedig nyilván szárazság, aszály, szélvihar, jégeső lenne honos, aszerint mely évszakot szimulálnák.

A lockdown és az ezzel kapcsolatos hisztériának köszönhetően gyökeresen megváltoztak a tömegmédiák fogyasztásával kapcsolatos szokásaim (mert nem kérek belőlük), és ez kifejezetten az elönyömre szolgál. Felfedeztem magamnak a mainstreamen kívüli, tartalmas újságírást, mely csak azért képes független maradni, mert kizárólag kisemberek adományaiból él (szemben az érdekcsoportokat képviselő, azoktól támogatott, gyakorlatilag tehát felvásárolt közmédiákkal).

Itt van mondjuk példának jó okáért Ken Jebsen, KenFM néven ismert csatornája. Rendkívül tartalmas, minőségi kommentárok, hírek, stúdió beszélgetések és interjúk olyan közéleti személyiségekkel, történészekkel, szociológusokkal, tudósokkal, akik állhatatos elviségük miatt, nem kaphatnak manapság teret a birodalmi híradásban.

Az utóbbi hetekben-hónapokban több érdekességet (valóságot) megtudhattam a világ dolgairól, mint egész korábbi életemben. Világosabban látom az összefüggéseket, melyek mentén a világ dolgai haladnak. Az egyes mozaikszemek lassan-lassan képet alkotnak. A felismerés nem minden esetben megnyugtató, sőt, bevallom gyakorta riasztó. Hiányolom, hogy magyar nyelven még ilyesmi nem létezik. Nagy kár, mert a nemzet így teljesen el van szigetelve az egyébként pedig hozzáférhető alternatív információktól, és nyelvtudás hiányában (ami egyébként is jellemző a magyarra) Viktátor és alternatívái tömegbutító agymosását kénytelen leviselni