2012, 2015 és 2018 után, az idén negyedszer is legyen Novembergrat. Most Cirmivel és Attilával indulunk becserkészni a Krumme Rieß és a Felső Schneidergraben között húzódó sziklás taréjt. Vadregényes, nyers, de sportos alkatok számára élvezetes gerinc, sehol sem nehezebb mint 1/1+.

A megetett táv (Schneebergdörfl, Unterer Schneidergraben, Nördlicher Grafensteig, Sitzstatt, Novembergrat, Fischerhütte, Klosterwappen, Waxriegel, Baumgartner, Mieseltal, Schneebergdörfl) 16.6 km, 1450 m szintemelkedés bruttó 7:30 óra alatt (nettó 6:00 óra).

Negyed kilenc felé járhat az idő ezen a verőfényes reggelen, amikor Schneebergdörflből elindulunk. Az időjárás előrejelzés szerint koradélután egy gyenge front érkezik majd, és tehát addig mindenképpen illene elérni a platót. Először széles erdészeti úton haladunk majd pár perces gyengéd emelkedő után jobbra fordulunk egy határozottan emelkedő erdei ösvényre ami a továbbiakban Schneiedergrabenbe vezet.

Egy tábla figyelmeztet (fenti kép), hogy télen járhatatlan, életveszélyes útról van szó. Részben kellemetlen, laza sziklagörgetegen kaptatunk verejtékfakasztóan a Nördlicher Grafensteig irányába.

Cirka háromnegyed óra alatt végzünk a Schneiedergrabennel és kiérünk a Schneeberget körbefutó, Grafensteig névre hallgató ösvényre. Régebben, kék jelzések mentén itt folytatódott tovább a hegynek direkt tartó út a Schneidergraben felső részében is. Kőomlás veszélye miatt azonban a szakasz karbantartását feladta az alpesi szövetség. Aki tehát idáig ért, balra tarthat Baumgartner felé, vagy jobbra, mint mi is tesszük az Edelweißhütte felé.

Mindössze 10-12 perc után elérjük a Sitzstattot, ami egy napos szirt (kilátó, de már benőték a fák, lenti kép) a tulajdonképpeni Novembergrat beszállójával szemben. Itt pihenünk egy keveset, iszunk és nekilendülünk aznapi fő célunknak.

Két évvel ezelőtt, mint arról beszámoltam, legnagyobb megrökönyödésemre, valaki szürke festékkel eltüntette a korábbi piros jelzéseket, amik jól vezettek végig a gerincen. Akkor néhány helyen itt-ott lekapartam ezt gyalázatos takaróréteget, de a piros foltok azóta is, legtöbb helyen halványan és csak közelről láthatóak. Mindezek ellenére az orientáció így sem nehéz, de helyenként egy-egy villában nem árt jól odafigyelni a helyes fordulóra.

A mászás kifejezetten könnyű (többnyire 1-/1), jóleső. A sziklákon mindvégig lehet jó fogásokat találni és pihenésre alkalmas helyek is akadnak bőven. Mintegy másfél óra után elérjük a platót. A Novembergrat felső kijáratát egy nagy sziklarakás jelzi (lenti kép), valószínűleg azoknak, akik lefelé kívánnak erre jönni.

Közben az előrejelzésnek megfelelően kezd beborulni, de nekünk már nem számít, elsődleges célunk elértük. Folytatjuk a Fischerhütte irányában, ahol megejtjük ebédszünetünket.

Déli pihenőnk után még természetesen tiszteletünket tesszük a csúcskeresztnél, majd leereszkedünk a Damböckhaus irányában és még búcsúszóul felszaladunk a Waxriegelre is. Onnan lefelé már látni lehet, ahogy a szomszédos Raxon sűrűn zuhog az eső (lenti kép). Mi is kapunk néhány cseppet, de a java szerencsére elkerül minket. Érkezünk Baumgartner állomáshoz majd megállás nélkül folytatjuk a Mieseltalon át vissza Schneebergdörflbe.