Immár 6 éve annak, hogy felfedeztem magamnak a Rudolfsteiget, mely a Höllentalból visz fel a Rax platójára. A minap, amikor valami rendes túra után kutattam, derült ki, hogy újra lenne aktualitása a dolognak. Ezúttal viszont nem szálegyedül, hanem munkatársammal Péterrel vágunk neki aznapi kalandunknak.

A megtett táv (Höllental, Rudolfsteig, Klobentörl, Scheibwaldhöhe, Neue Seehütte, Preinerwand, Ottohuas, Wachthüttelkamm, Höllental) 18.2 km, 1600 m szintemelkedés bruttó 9:30 óra alatt (netó 7:00 óra)

A túra különlegessége, hogy az útvonal körbeöleli a Großes Höllental egészét. A Großes Höllental egy markáns, széles árok, mely észak-déli irányban vág bele a Rax húsába. Nyugatról a Klobenwände, keletről a Loswand határolják. Földrajzilag a déli csücske a Gaißloch lenne, ám könnyen észrevehető, hogy az árok itt ugyan egy csepernyit megtorpan, szelídül és kiszélesedik de tovább folytatódik a Scheibwaldhöhe falai és a Preinerwand közti részen, egészen a Neue Seehütteig.

A Rudolfsteig tövében van egy kisebb parkoló, ami azokat fogadja, akik nem átallnak a frekventált ösvényeken kívüli csemegéket is ízlelgetni. És ez valóban így van, mert a Scheibwaldhöhe tetejéig emberi lélekkel nem találkozunk, és ez néha nem hátrány. Induláskor 8:10-t mutat az óra. A Rudolfsteig hírhedett a meredekségéről, ami sokakat elriaszt, de bizony, nem rosszabb mint az ellentétes oldalon levő Wachthüttelkamm, amin majd a túra végén le szeretnénk jönni.

Gyöngyözik, majd rendesen csurog is rólunk a verejték mire felküzdjük magunkat a meredek emelkedők végét jelző fiatal vörösfenyő erdőig (9:50). Közben is akadnak áldásos árnyékot osztogató szakaszok, de idefenn az erdő koronái alatt ezen túl is mesebeli a hangulat, híre-hamva sincs a korábbi hőségnek (fenti kép). Ez a csodaország eltart majdnem a Klobentörlig (10:55), ami egy szerényebb árok a Kloben (1697m) hegy és a Scheibwaldhöhe (1943m) között. Erre a bizonyos Klobenre nem vezet semmiféle út, nem úgy a lapos Scheibwaldhöhere.

Mielőtt még bevennénk a Sacheibwaldhőhet, elköltjük máris jól megszolgált tizórainkat. 11:05-kor újra szedelődzünk és gyengéd emelkedők hátán érkezünk 11:55-kor a nagy kőhalommal jelzett csúcsra (fenti képek). Ezután irány a Seehütte. Képzetemben máris aranyló folyadékkal teli habos korsók kezdenek kísérteni, és tehát percnyi maradásom sincs. Útközben néhány tő csodaszép havasi gyopárra leszünk figyelmesek (lenti képek).

12:45-kor lehuppanhatunk a Neue Seehütte melletti térben felállított asztalok egyikénél (fenti kép). A korsó délibábos képzete valós volt, mert mint kiderült, újfent, itt a Hütteben valóban csapolnak Murauert. Szóval részemről egy icipicit ez a nap fénypontja. 13:15 lehet, amikor továbbállunk.

Fel a Preinerwand jól ismert keresztjéhez, majd hepehupásan folytatva egészen az Ottohausig (14:40) bírjuk elektrolitok nélkül. A hűségre való tekintettel természetesen itt sem mehetünk tovább anélkül, hogy ne tennénk valamit a test kedvező ásványi só és víz-háztartása fenntartása érdekében.

Lehet tán 15:00 óra, amikor megkezdjük a végső alászállást. Néhány mély pillantás tarkítja az utat, egyenesen bele a Großes Höllental vad gyomrába (fenti képek). Kifejezetten megerőltető a harmincegynéhány vaslétrával tarkított ereszkedés. 17:40-kor érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.