Újra hazai vizeken. Itt is akadnak még szépszerével felderítetlen fehér foltok. Nos, a vasárnapi túrámon a Rax két ilyen, számomra még ismeretlen szegletét kívánta felkutatni. Az egyik a jó meredekre sikeredett Rudolfsteig, a másik pedig a Rax harmadik legmagasabb kiemelkedése a Scheibwaldhöhe 1943m (tudniillik a Heukuppe 2007m és a Dreimarkstein 1948m után). Ezen felül megpróbáltam annyi szintemelkedést összekaparni, amennyit csak lehet. Sajnos “csak” 1650m jött össze.

A táv (Höllental, Rudolfsteig, Scheibwaldhöhe, Preinerwand, Jakobskogel, Wachthüttelkamm, Höllental) cirka 18 km, 1650m szintemelkedés, bruttó 8:30 óra. A nyilak a három csúcsot hivatottak jelölni. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Vasárnapra verőfényt ígértek a felhőjárás ismerői, de valamelyest ismét csak csalódnom kellett tudásukban, mert reggel, a Höllental felett, ahonnan indulok, félelmetes lila-fekete felhők őrködnek. Semmi sem utal a beharangozott verőfényre. Mind a szomszédos Schneeberg teteje, mind pedig a Rax platója felhők fogságában. Néhány csepp eső is hullik alá az égből, ami kezd teljesen elbizonytalanítani. Annyi bizonyos, hogy nem zivatarfelhők mutogatják magukat. Ha tehát megnyílnak az ég csatornái, legfeljebb záporról lehet szó. Mivel ilyesmire jól fel vagyok készülve, mégiscsak nekiiramodom.

A Pokolvölgy mélyéről, cirka 550m magasságból veszem ostrom alá a Klobenwand 1600m magas tetejét. A Rudolfsteig, melyet választok, a legmeredekebb turistautak listájára való. Mászni ugyan még nem kell, de jó néhány helyen szükséges úgymond kezet emelni a sziklákra a biztonságos fel és előbbre jutás segédlete céljából. Az első 700-800m szintemelkedés tajtékoztató. Kifejezetten friss az idő, a felhők nem engedik érvényesülni a nap erejét, én mégis úgy érek a Klobenwand platójára, mintha zuhany alá álltam volna. Aki lát esetleg nehezen dönti el, hogy csak csapzott vagyok, avagy eső kapott el jöttömben.

Meglep és megelégedéssel nyugtázom, hogy bár az északi fekvésű Rudolfsteigen egyértelmű nyomokat hagyott az előző napok bő esőzése, az ösvény még sincs drámain felázva. Ettől ugyanis tartottam rendesen. Az itt állandóan mozgó széláramlatoknak tulajdonítom a viszonylag száraz kulisszát.

Felérve a Klobenwandra, a további mérsékelt emelkedőn a Klobentörl felé aztán rendezem soraimat és erőtartalékaimat a következő rohamhoz. A Scheibwaldhöhe bevétele a plusz 300 méter szintemelkedés, a Rudolfsteig tükrében, szinte gyerekjáték. Ami meglep, az a hőmérséklet hirtelen csökkenése. A Scheibwaldhöhe tetején, ahová szinte pontban 11:00-ra érek, becslésem szerint nem lehet több 5 foknál. Arra gondolok, miért nem hoztam termoszban teát. Augusztus lévén még inkább hideg sörben gondolkodom. A kezem zsebre dugom, mert úgy érzem, elfagy. Ehhez élénk szél társul, helyenként viharos fuvallatokkal. Nem is maradok sokáig, hanem iramodom soronkövetkező célom a Seehütte felé. 

Folyamatosan lejt a terep. Megengedek magamnak egy a kijelölt turistaútról balra tartó, jól láthatóan kitaposott rövidítést. Ez biztonságosan el is visz a Trinkensteinsattelba, majd innen le az említett menedékházhoz, ahová 11:45-re érkezem. Az itt szokásos menüm után 12:10-kor már úton vagyok második csúcsom a Preinerwand teteje felé.

Közben vége szakad a Seehütteig tartó áldásos magányomnak. Innentől kezdve ceprek és egyéb más vonuló népesség hadával van dolgom. Nyilván a legtöbbje kötélpályás liftező turista. De ne érje szó a ház elejét, jómagam sem voltam kivétel a Dachsteinen (lásd ott) .

Útban a harmadik csúcs, a Jakobskogel felé kell sártengerrel megküzdeni. A törpefenyők közt kanyargó utcácskák alja szinte mocsári. Mindezen kellemetlenségek és akadályok ellenére 13:10-re a Jakobskogel csúcskeresztjénél állok. Innentől kezdve aztán tényleg csak lefelé visz majd az út.

A már unalomig ismert Wachthüttelkammon ereszkedem alá, ami cirka 29 vaslétrát és három drótkötéllel biztosított A/B Klettersteig- szakaszt jelent. A túrabotok használata itt az említett akadályverseny miatt nem célszerű, ezt tudom már korábbról. Ott ahol a Teufelsbad-Stubensteig összeér a Wachthüttelkammal, összecsukom a pálcáimat és nekiveselkedem az út eme nem kifejezetten kellemes részének. Cirak 16:00-ra vagyok lenn. Élvezet megválni a bakancsaimtól.

		Scheibwaldhöhe VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL