Honlapom mottóját annak idején, ösztönösen, szinte gondolkodás nélkül választottam. Tulajdonképpen így egynéhány év távlatából megdöbbentő, mennyire találó és egyenes tud lenni a lélek spontán megnyilvánulása. Próbálom egy nemrég befejezett könyv kapcsán megmagyarázni, hogy miért éppen az Omega dalszövege ihletett meg. Bárhogyan is mustrálgatom, úgy érzem, a lehető legegyszerűbb magyarsággal és a legegyenesebb sűrítménnyel fejezi ki ötvenegynéhány év edzette szellemiségemet.

Ha csak futólag vetek egy pillantást a Hajnali óceánból kölcsönzött idézetre, akkor az, egy letűnt korszakot, elmúlt fiatalságomat idézi. Azokat az éveket, amikor a Gyöngyhajú lány meg a Gammapolis voltak a slágerek. Ennyivel is megelégedhetne egy honlap.

Ha viszont a felszín alá nézünk, akkor kiderül, sok más mindenre is tartalmaz direkt és indirekt utalásokat.  Például a quinni Nagy felejtésre, avagy a Farkasokkal táncolóra, azaz egy olyan, erőszakkal kiirtott életformára, mely még harmonikusan belesimult természeti környezetébe, nem támasztott igényt sem kifosztására, sem tekintet nélküli leigázására.

Mottóm mostanra egyenes utalás Gudrun Pflüger, az igazi farkasokkal táncoló, önéletrajzi könyvében foglaltakra is. Egyre másra rútuló világunk egy olyan színfoltja, amelyre jó ránézni és tudni, hogy a tűzzel-vassal való heves irtás ellenére is, akadnak még túlélő lelkek, akik lényükben emlékeznek valami értékesre, ami elveszett. Gudrun Pflüger a biológus, kutató, korábbi élsportoló, hegyi futó bajnok, évezredek elfeledettnek hitt tapasztalataira emlékszik, és érti a farkasok szavát. Tudja hogyan élnek és éreznek, mit akarnak, mit gondolnak ezek az igazságtalanul bestiális, vérszomjas fenevadaknak bélyegzett állatok, hiszen Kanada vadonjaiban évekig köztük élt. 2005-ben halálosnak diagnosztizált betegsége ellen, hosszasan, igazi farkas szellemmel küzdött. Erről is szól a könyve.