A Königsetappe egy igényesebb körút fantázianeve a Dachstein bércein. Különlegessége, hogy két nagy völgykatlant köt össze mind alul, mind pedig felül. Nos pont ugyanilyen sarkalatos pontok mentén, hasonló szinten tervezek egy helyi Königsetappet a Schneealpe számomra még javarészt ismeretlen részein. Eme beszámolóm tehát egyúttal az „Ismeretlen Schneealpe” címen összefogott téma riportjait is hivatott gazdagítani.

A megtett táv (Äußerer Krampengraben, Feuchtleiten, Innerer Krampengraben, Tirol, Lachalpengraben, Ausgang, Schneetal, Bodenalm, Großbodenalm, Knopperwiese, Brunnwiese, Karlgraben, Äußerer Krampengraben) 20.2 km, 1250 m szintemelkedés bruttó 7:20 óra alatt (nettó 6:20 óra)

Tirol van Stájerországban is, és a nevét néha ipszilonnal írják, így, Tyrol. A tájegység a Schneealpe délnyugati részében, pontosabban az Innerer Krampengrabenben, illetve a völgy feletti hegyoldalakon keresendő. A katlan alján pedig a bővizű Tirolbach patak csobog. Nos, innen indulnék fel a Schneealpe platójára, majd pedig a már jól ismert Karlgrabenben szeretnék lecsordogálni.

Némi habozás után, hogy honnan is kezdjem el a kört, úgy döntök, hogy az Äußerer Krampengrabenben parkolok (7:50) és a Feuchtleiten ösvényen (fenti kép) érem el Tirolt (8:20). Előnye, hogy leérkezés után, fáradtan, elcsigázva majd nem kell még pluszban ezt az utat is megtennem.

Mai kirándulásomhoz társul egy felderítő szándék is. Van tudniillik az Innere Krampengraben végében egy közvetlen, úgynevezett direkt (diretisszima) út, mely két sziklatorony között, az úgynevezett Ausgangnál bukkan ki a fennsíkon (fenti kép).

Találtam néhány leírást, ami alapján próbálkozni lehetne majd a jelöletlen út meglelésével. Mivel egy meghatározott helyen át kell kelni a Tirolbachon, tanácsos kivárni egy szárazabb időjárás-periódust, amikoris a patak kevesebb vizet szállít. Nem sikerült megtudnom, hogy milyenek az ottani állapotok ilyen esőben gazdag nyárban, mint a mostani. A felderítés tehát abban merül ki, hogy készítek néhány felvételt az Ausgangról és konstatálom a patak vízbőséget.

A kijelölt turistaúton kaptatok tehát felfelé, Tirol lankáin. A hosszú széles, döngölt erdészeti út bizony elég unalmasra sikeredik (fenti kép). Ajánlatom, lehetőleg elkerülni, avagy inkább csak lefelé menetben használni, mert arra jó.

Haladtomban lefotózom még a Hirscheck – Schönhaltereck nyugati lejtőit (fenti képek). Állítólag az Ausgangból fel lehet rájuk jutni, bár az útvonal tekintetében a beszámolók egymásnak ellentmondóak. Van aki a Hirschecket ajánlja megcélozni (a fenti képen a baloldali kiemelkedés), más beszámoló a Jausensteinwand falai fölött állítja a helyes út létét (a kép jobboldalán). Bemerészkedem magam is a hegy lábához. Mustrálgatom (10:00), vajon találok-e valamiféle jelet, ösvényszerűséget, amit netán követni lehetne. Sajnos kudarc. Vadon, bozót és még egyszer csak járhatatlan vadon amerre a szem ellát. Visszafordulok és maradok eredeti tervem mentén.

Az erdőgazdaság “normál” viselkedésmintája. Eltorlaszolják az utat. Szerencsére jobbra fel kikerülhető.

A Bodenalmon lyukadok ki (fenti képek), majd némi kaptatás árán érkezem a feljebb levő Großbodenalmra (11:10). A két hasonnevű alm nem összekeverendő (valamelyest emlékeztet a Höllental – Großes Höllental párosra)! A nagyobbik a Bodenalm. A kettejük közti szintkülönbség mintegy 200 m.

A Donnerwand közelítésben

Balról a Salzwände, jobb-középen a Kleine Mitterbergwand

Visszapillantásban a Großbodenalm

A Großbodenalmon megváltozik a panoráma. Balról a Donnerwand köszönt, szemben a Salzwände, a Hohes Gamskicherl illetve a Kleine Mitterbgergwand magasodnak (fenti képek). A mélységet pedig a Melkboden szolgáltatja (lenti kép). Ez már döfi!

A turistaút felfelé tartó vonala

Az út e névtelen hegy jobb oldalán vezet csúcsostrom nélkül

A nap könyörtelenül tűz, így a Knopperwiesere vezető plusz 300 m szintemelkedés eléggé durván megizzaszt (12:13). Hja! Ennek az a vége, hogy bár időben még kijönne, most némi gondolkodás után eltekintek a Windberg és Michlbauer meglátogatásával.

Letelepszem a Brunnwiesen (12:45 – lenti kép) a fűbe és megtízóraizom a magammal hozottakból. Bőven iszom is, mert tudom lefelé egy jéghideg vizű forrásnál majd gond nélkül feltölthetem tartalékjaimat.

Az ereszkedés útvonala már jól imsert, a Kralgrabenben (fenti kép) már mentem fel is meg le is, meglepetésekre tehát számítanom nem kell. Utam végén még útba ejtem a Sieben Quelle forrásvidékét és a patak jéghideg vizében megmosdok, felüdülök, csontig fagyasztom senyvedő lábaimat.