Az 1523 méter magas Sonnwendstein immár megmarad kedvezőtlenebb időjárás esetére tartogatott célpontnak. Munkatársammal Péterrel kaptatunk a Hegyivadászok ösvényén a csúcsra, amit 1 óra 50 perc alatt érünk el (10:20).

A megtett táv (Maria Schutz, Gebirgsjägerstieg, Sonnwendstein, Pollershütte, Erzkogel, Hirschenkogel, Erzherzog Johann Weg, Enzianhütte, Maria Schutz) 14 km, 970 m szintemlekedés bruttó 6:10 óra alatt (nettó 4:30 óra)

Csendesen tovahúzó köd és felhők gátolják a kilátást, de ez nem hat zavarólag. Afféle késő nyári, őszi-misztikum a hangulat. Egy tipikus, nyárbúcsúztató túra kelléke.

Folytatjuk utunk az Erzkogelon át (lenti képek) a hegygerincen vezető ösvényen a Hirschenkogel felé. Időnként a nap is előbukkan, olyankor a hőmérséklet ugrásszerűen felszökken.

A Hirschenkogel tetején épített kilátótoronyban (11:35) értelmetlen lenne felmenni, hisz a környező táj belevész a ködbe, a panorámából gyakorlatilag semmit sem lehet kivenni. Megfigyeljük a downhilles biciklisek sürgölődését. Kedvem lenne itt egyszer próbát tenni, de ahogy a sportolók felszerelését, akarom mondani páncélzatát nézem, inkább nem nekem való műfaj.

Ereszkedünk az erdőn át az Erzherzog Johann Wegen az Enzianhütteig (12:05), ahol megpihenünk és elkötjük déli elemózsiánkat.

Lehet úgy 12:40, amikor újra felkerekedünk, hogy kb. 2 órás laza, többnyire erdei meneteléssel visszaérkezzünk Maria Schutzba a kiindulópontba, ahol még Péter útmutatása szerint benézünk a Kirchenwirt vendéglőbe. De most nem letelepdni, hanem a csak itt kapható legendás fánkból (Klosterkrapfen) vinni magunkkal hazára.