A Bécsi-Alpokban nincs túl sok választása annak, aki egyetlen csúcsostrommal kíván kiváló erőnléti bizonylatot szerezni úgy, hogy ledarál 1600 m szintemelkedést. Ehhez a Schneeberget a Höllentalból (570m tengerszint) kiindulva szükséges megostromolni, tudniillik innen lehet begyűjteni a lehetséges maximumot, 1600 m szintemelkedést. Losenheim (870m tengerszint) magasabban fekszik, onnan „csak” 1300 métert gyűjthető be.

A táv (Höllental, Stadelwandgraben, Märchenwiese, Südlicher Grafensteig, Stadelwandleiten, Klosterwappen, Fischerhütte, Wurzengraben, Witzanikreuz, Kientalerhütte, Ferdinand Mayr-Weg, Höllental) 14.6 km, 1600 m szintemelkedés bruttó 8:00 óra alatt (nettó 6:00 óra)

Minekutána az egek dolgait vélhetően jól ismerő, úgynevezett meteorológusok, stabil túra időt ígértek, Péterrel indulunk a magaslatok felé. A gond csak annyi, hogy kék ég helyett vastag felhőtakaró szürkíti kilátásainkat. Nem így képzeltük el a napot, de nem marad más hátra mint elfogadni a rideg tényeket, köztük az immár sokadik bizonyítékát annak, hogy a meteorológia legfeljebb az ezotéria, avagy a jóslás szintjén műveli dolgait.

A Stadelwandgrabenben kezdődő út (8:00) bár jelöletlen, remekül követhető, a csapás mindvégig jól látható. Más, hivatalosan is jelölt utak is megirigyelhetnék. Amikor legelső alkalommal, 2013-ban erre jártam, tövestől kicsavart fenyők zárták el az utam és lavírozni, keresgélni kellett a továbbjutás módját. Azért is adtam akkor a beszámolómnak a „nyomkereső” címet. Azóta gondos kezek utat nyitottak, a kidőlte fák törzseit kettéfűrészelték és tehát az út jelenleg szabad.

Alig két óra elteltével, még néhány perccel 10 óra elött érkezünk a Märchenwiesere. Pihenünk egy sort, elmajszoljuk tízórainkat és máris indulunk tovább. 10:20-kor érjük el a Südlicher Grafensteiget (fenti kép) és tehát a kereszteződést, mely 3 különböző égtáj felé terelget. Balra a Kientalerhütte másfél óra járásnyira (szerintem túlzás), jobbra Baumgartner állomás két és félóra gyalogútra, míg egyenesen fel, északi irányban a Klosterwappen egy és háromnegyed órányira.

Nos, a megjósolt háromnegyed órára jól ráverünk, mert már 11:30-kor elérjük a csúcsot, azaz 1:10 óra alatt a Südlicher Grafensteig vonalától számítva. Vélhetően az egyre élénkebben fúvó szél és a komor felhők okozta kulissza miatt szárnyalunk, hogy tudniillik mihamarabb elérjük a Fischerhütte adta menedéket. Normál esetben biztosan belecsodálkoztunk volna a panorámába, de most csak a vágy sarkall, elérni mihamarabb a célt.

A csúcskereszt után még 10 perc futólépésben a Hütte, ahol bizony elég nagy tömegre lelünk. Mivel a teraszon most senkinek sincs kedve ücsörögni, valamennyien betódulnak a szelet leárnyékoló falak mögé. Néhányan maszkban riogatják embertársaikat, de a többség rájuk sem hederít. Váltás száraz ruha és meleg étel (illetve az elmaradhatatlan elektrolit-pótlás) után 12:05-kor a Wurzelgrabenon át (fenti képek) megkezdjük az ereszkedést. Az árok előnye, hogy valamelyest leárnyékolja a szelet, ami valóban be is igazolódik.

Egy óra elteltével, 13:05-kor vagyunk a Krempelhütte szintjén majd egynegyed óra után a Witzanikreuznál (fenti képek). Eközben lassan de biztosan javul az idő (lenti képek) és mire a Kientalerhütte asztalainál letelepszünk, a szél is alábbhagy és az ég is lekezd kékülni. Mire leérkezünk a Schwarza partjára, már ragyog a nap, sajnos 6 órával a vártnál később.

Szemben a Großes Höllental, lejjebb közeleítésben

A végső bizonylatom,hogy mégis volt napsütés….