Ausztria legmagasabban fekvő postaládájához vezet a Szüzek ösvénye, azaz a Jungfrauensteig. És ez nem egy fiktív, szimbolikus postaláda, mint mondjuk ama Gippel tövében levő, hanem egy teljesen reguláris. Mindennap érkezik a postás, kiszedni belőle az üdvözleteket. A tél beállta elött aztán leszerelik, mert ha jön a hó, elérhetetlen. Nos, miután megérkezem Ramsauba, még a délután elég hosszú ahhoz, hogy becserkésszem ezt az utat.

A fenti nyomvonal szerinti út (Jungfrauensteig) hossza cirka 7 km, 640 m szintemelkedés bruttó 3:40 óra alatt (nettó 2:30 óra)

Forrón perzsel a szeptemberi nap, amikor az Edelbrunn vendégház alól elindulok. A parkolással kis gond van, mert későn érkező lévén, egytelen talpalatnyi helyet sem találok a három, túrázók számára kijelölt parkolóban. Aztán egy kiszáradt patak medrében, veszélyes dőlésszögben, több más vadparkolóhoz hasonlóan, sikerül valahogy leállnom.

Utam egy széles sziklagörgeteg mentén halad (fenti kép), ami fölött szinte izzik a levegő. A hegyvilág dimenziói sugallják, hogy ez nem a jól ismert Breite Riess, hanem valami nagyobb tömegű domborzat. Az út fonala nem tekereg sokáig a görgeteg peremén, hanem nekibuzdul ama fent említett postaládához vezető, törpefenyőkkel benőtt gerincnek.

Valahol félúton elérem az út névadóit, ama méretes sziklatornyokat, melyek a legenda szerint kővé vált szüzek lennének (fenti kép). Ki és miért tett velük ilyen szörnyűséget, azt nem tudom, majd utánanézek. A lényeg, hogy a kilátás pompás, a morzsalékos, meredek út viszont igényes, úgymond „Nur für geübte” (mint egyes táblák hirdetik), azaz csak gyakorlottaknak ajánlott.

Felfelé haladtomban balról először csak a Rötelstein csúcsa bukkan ki, majd folyamatosan növekszik, mígnem teljes egészében láthatóvá válik. Mellette a 2139m magas Raucheck a Torral (kapu – 2033m), ami egy hágó. A Pernerweg vezet át rajta. Ha kitart az időjárás, akkor hamarosan sorra fogom keríteni (lent képek sorozata).

Cirka 1:20 órás kaptatás után elérem célom, a sárga postaládát (a fenti képen az út végében, a sziklafal tövében található). Nem, nincs humorom képeslapot küldeni, de igazából a gond, hogy akinek szánnám, nem tudom a rendes becsületes címét, merthogy manapság már jobbára csak digitálisan érintkezünk. Egy sajnálatos állapot.

A továbbiakban még felderítem az Edelgrießbe vezető utat (fenti képek), mely a Jugfrauensteig felfelé tartó folytatása. Szerencsém van, mert épp jön le rajta valaki és érdeklődöm az út viszontagságairól. Állítólag közönséges alpesi útról van szó, sem sziklamászás sem pedig ferrata nem tarkítja. Jó tehát tudni, mert érdekes feljutási lehetőséget nyújt a platóra, elérni például a Ramsauer Klettersteiget avagy az új Irg Klettersteiget.

Ereszkedem rendre vissza a völgybe. A hegygerinc túlsó oldalán alászálló ág is a Jungrfauensteig névre hallgat. Először egy sziklagörgetegen küzdöm át magam, majd törpefenyők között vezet a kellemesebb út az Austriahütte felé. Egy leágazásban a Brandalm felé veszem az irányt, ahol pótlom mind az elégetett kalóriákat, mind pedig az elektrolitokat.