Sűrű, nehéz, szürke ködtenger a völgy felett, ragyogó napsütés a hegyekben. A jól ismert csúcsok, az olyanok mint az Unterberg, Reisalpe, Muckenkogel, mint szigetek emelkednek ki a végeláthatatlan köd óceánjából. Péterrel indulunk Losenheimből a klasszikus Fadenstieg-Fadenweg útvonalon megostromolni Alsó-Ausztria legmagasabb ormát a Klosterwappent. 2000 méter szinten feltehetően kissé más lesz a világ, ezért minden eshetőségre felkészülve, nagy kesztyűvel, könnyű hágóvassal, hótalpakkal felszerelkezve vágunk neki ennek a soha nem alábecsülendő túrának.

A táv (Losenheim, Fadensattel, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Schauerstein, Fadenweg, Fadensattel, Losenheim) cirka 14 km, 1320 m szintemlekdés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:10 óra).

Negyed kilenc (8:15) lehet amikor elindulunk a Szalamdra-libegő völgyi állomásából. Az út eljegesedett, a hó, ahol van (helyenként foltokban), kemény, kérges. Egyelőre szélcsend honol. Jó tempóban érkezünk a nyeregbe (Fadensattel), ahol némi tanakodás után felvesszük a szpájkokat (jó döntés volt) majd az Edelweißhütte feletti erdőben meredeken fel az Alsó-Fadensteig beszállójához (9:20).

A rövid mászós szakaszt (legfeljebb egyes szinten) is itt-ott jégborda borítja. Csodálkozom is a viszonyokon, tudniillik eleddig a tél végén (február/március) szoktunk erre vetődni, amikoris a tavaszi zsenge nap ereje már hó-mentesíti, tisztára olvasztja ezt a részt. Következik a Felső-Fadensteigig vezető kaptatós, összekötő szakasz.

A Fadenwände alatt futó út árnyékban, mint mindig, és tehát egyre több a jég, a kompakt, összenyomott hó. A bakancsainkra húzott acéltüskék nélkül komoly gondjaink lennének. Egy esetleges botlás, kicsúszás nem megengedett, fatális következményekkel járna (lenti kép). A sziklákat sok helyen kemény jégréteg borítja. Megfigyeljük, hogy néhány siheder mindenféle segédeszköz nélkül merészkedik nekimenni ezeknek a részeknek. Nos, én még az efféle hozzáállás gondolatától is rosszul vagyok.

10:20-kor lépünk ki a fennsíkra, melynek az optikája ismét csak meglep. Árnyékban van! A tél végén itt már ragyogni szokott a nap. Sajnos nemcsak a nap hiányzik, hanem fagyasztó szél is döntöget. Helyenként még egy előre tett lépésben is gátol. Pontosan szembe fúj! A nemjóját! Dupla sapkaréteg, viharkabát, vastag kesztyű próbálja ellensúlyozni az elemek rakoncátlankodását. Néhány sorstársunk síszemüveget visel, igen, ez egy nagyon jó alternatíva.

11:15-kor érjük el a Fischerhüttet, melynek téli szállásán megpihenünk. Csodás élmény odabenn a szélcsend. A nap vidáman süt be a kicsiny helyiség aprócska ablakán, nehéz elképzelni, hogy odakünn élénk a légmozgás. Egy jó negyedórás elemózsiaszünet után még hótalpakon nekivágunk a csúcskereszthez vezető útnak.

A fényképezés kis gond, mert a vastag kesztyűt le kell vetni hozzá, és a pár másodperc elég az ujjak elfagyasztásához. A Wurzengraben sötét árnyékával ellentétben inkább a napos Schauerstein útvonalat választjuk az ereszkedéshez. Ez bár napos, de szeles, jókora viharos löketekkel. A szél ereje teljesen alábbhagy, amint elérjük a Fadenweg szintjét (12:50).

Végre kellemes, gyengéden lejtő csendes menetben (fenti kép) folytatjuk utunkat az Edelweißhütte felé, amit 14:00 órakor érünk el. Még egy teljes óra vissza a parkolóba. Egy remek, kihívásokban gazdag, soha, semmilyen körülmények között nem alábecsülendő túra. Köszönöm Péternek, hogy immár sokadik alkalommal hegyi bajtársammá szegődött és előre is örülünk a következő kalandoknak.