Emlékezvén 1989 december 22.-ére (Romániában) tömegjelenek jutnak eszembe, nemcsak amit a televíziós közvetítésben láttam, hanem azt is, amit Csíkszereda főterén átéltem. Sokévtizedes rabság láncából éreztük felszabadulni magunkat. Most, 31 év után azt is elemezgetem magamban, milyen is volt az a rabság? Most jobban átérzem, mint azelőtt. 2020 az az esztendő volt, amely visszahozta a Ceausescu-korszak lefojtottság-érzetét, kiszolgáltatottság-érzetét. Elfelejtettem ugyan, de 1989 december 22.-éig érezhettem azt a megaláztatást mint ebben a koronavirusos esztendőben, 2020-ban.

A kommunista ideológia láncát felváltotta 31 esztendő után a koronavirushisztériával uralkodó ideológia maszk-kényszere. Sőt, messze kegyetlenebbül! De döbbenetes! Hogy mennyire türelmesen viseli a tömeg a kényszert! Sohasem gondoltam volna, hogy a tömeget ennyire hatásosan lehet manipulálni , félrevezetni, elbolondítani. Van ennek viszont magyarázata. 31 évvel ezelőtt a Párt és a pártfőtitkár iránti hűségben bízott a hatalom. Most a halálos virustól való rettegést elhintve, végveszély érzését ültetve az életüket (természetesen) féltő emberek lelkébe, a lefizetett, szervilis média által dühöngtetett koronavirushisztéria megfélemlítésében bízik a Hatalom. Immár katonai-rendőri-zsandári egyenruhában feszít a Diktatúra, és úgy véli, az orrukra-szájukra szabott maszktól látni sem fognak az emberek, érezni sem, gondolkodni sem!

Körülnézek Kolozsvár főterén sétálva, látom, lehajtott fejjel jönnek-mennek az emberek, akik már nem is felismerhető egyének, hanem maszkos zombiknak tünnek. Levetem a maszkot, és letelepedek egy padra.(Minden eshetőségre felkészülve, kezemben egy frissen vásárolt perecet szorongatok, arra számítva, hogy ha belémköt egy rendőr, kimagyarázom magam, éppen gyomorégést enyhítendő, jogomban áll falatozni egy percig, és bár a tucatnyi diplomát összevásárolt bukaresti doktornak nevezett Streinu Cercel “koronavirusszakértő” minap azt állította, hogy evés közben is ajánlatos legalább az orrunkon tartani a maszkot, még otthon a házban is, én erre már túl öreg vagyok, hogy megtanuljam) Ülök a padon, maszk nélkül, jó negyedórát. És döbbenetes, hogy senki nem néz rám, nem veszi észre, hogy én maszk nélkül vagyok, senkit nem érdekel (még rám sem szól senki raedarafat-párti, hogy figyelmeztessen, tegyem fel a maszkot, mert veszélyeztetem Románia polgárainak az egészségét, és holnapra miattam, a felelőtlenségem miatt ezrivel fognak pusztulni az emberek), senkit nem érdeklek, mert senkit nem érdekel a másik embertársa, mindenki elbújik a maszk mögé, mindenki megy, jön, mint horrorfilmekben a zombik.

Igy jöttünk mentünk, munkába, haza, ismét munkába, ismét haza, szótalanul és lélektelenül 31 évvel ezelőtt, megbékélve rabságunkkal, megbékélve kiszolgáltatottságunkkal, és arcunkon ott volt a közöny maszkja. Csak akkor vettük észre hogy nyitott az égbolt, amikor hallottuk , Temesváron utcára vonultak az emberek, levették a félelem és kiszolgáltatottság maszkját, eldobták a szájkosarat és szabadságot kiáltanak. De a többség még akkor sem vette észre, rettegésben maradt az utolsó percig, maszkja mögé rejtőzve, és csak akkor mert kivonulni a térre, örülni a szabadságnak, amikor a Diktátor elmenekült. Bevallom, nekem is csak akkor lett bátorságom Csíkszereda főterén ujjongani a Ceausescu rendszer bukásán, amikor Bukarest főterén is százezrek ünnepelték a szabadságot. Nagyon vártam ezt a szabadságot, nagyon reméltem, és éjszakánként a paplan alatt hallgatva a SzabadEurópa rádió híreit, imádkozva vártam. Most, 31 esztendő teltével ismét ugyanabban a várakozásban vagyok. Most is reményben. Bár a mostani Diktatúra messze fölülmúlja szigorában és szervezettségében a kommunista diktatúrát. Ceausescu abban bízott, hogy a nép szereti őt és hű marad hozzá. A koronavirusdiktatúra tudja, a nép ragaszkodik az egészségéhez, és fél a koronavirus veszélyétől. Nincs ennél nagyobb adu.

A Hatalom nyerőkártyája a koronavirus. Annak veszélye. A Covid19-hisztéria. Ha körülnézel az utcán, tereken láthatod, a Hatalom napjában újabb játszmát nyer. Nem emberek jönnek-mennek, hanem zombik. A médiát pedig csak annak a korszaknak a médiájával lehet összehasonlítani, amely győzelemre vitte Hitlert valamikor. Ezzal kapcsolatban jut eszembe, ma olvastam, hogy a magyar kormány bejelentette (Gulyás Gergely szavaival): “Európában és Magyarországon is lesz jelentősége annak, hogy valaki beoltatta vagy nem oltatta be magát, az oltási könyvnek nagy jelentősége lesz a jövőben – más szabályok vonatkoznak majd azokra, akik megkapták az oltást és azokra, akik nem.” Ime, mi várható a jövőben: akit beoltanak, az megkapja a barna egyenruhát, feszíthet benne büszkén, aki nem oltatja be magát, annak ki kell tűznie a mellére egy sárga csillagot (Egyelőre, mig a karanténlágerek el nem készülnek). Valamikor nem hagyott nyugton, hogyan volt lehetséges a fasizmus térhódítása? Az idén sok mindent megértettem. Látván annyi ember passzivitását, látván, szó nélkül hordja a többség a maszkját. Anélkül, hogy érdekelné, miért és meddig. Mert ne feledjük, oltás ide, oltás oda, ki kéri, ki nem, amúgy is jön (hozza a Hatalom és médiája) a harmadik hullám, meg aztán a koronavirusnemzedék újabb meg újabb változata-módosúlása, mint a legutóbbi, ami Angliából származik. Korkövetelmény a politikában, uralkodni csak koronavirussal lehet. És csakis maszkot viselő zombinépen!