Ma mintegy 1000-1200 m szintig borítja majd köd a vidéket. Feljebb kell tehát orientálódni. Bizonyára megteszi majd a Heukuppe, hisz bőven eléri a 2000 métert is. Péter javaslatára a Gretchensteiggel próbálkozunk, de rossz érzésem támad a rengeteg hó láttán és inkább az alternatív B variáns mentén folytatjuk a csúcsostromot.

A táv (Preiner Gscheid, Reisstalersteig, Kontrussteig, Schlangenweg, Karl Ludwig-Haus, Heukuppe, karl-Ludwig-Haus, Schlangenweg, 829-es turistaút, Preiner Gscheid) 11.2 km, 1100 m szintemelkedés, bruttó 6:10 óra alatt (nettó 4:30 óra)

Szóval az úgy esett meg, hogy megegyeztünk, amennyiben találunk nyomokat a Gretchensteigig, akkor bevállaljuk. Ha mégsem, akkor eltekintünk, mert annak nyilván oka van, ha a Rax élénk látogatottsága ellenére sem vetődik arra senki.

Közelítésben a Veitschalpe havas domborzata

9:20-kor van az indulás. Úgy tűnik, elsőre, szerencsénk lesz, mert egy túrázó baktat előttünk kiáltás távolságon belül. Szólongatom is, merre megy, mondja Heukeuppe, Gretchenstieg. Na akkor az remek, mutassa csak az utat. Aztán, gondolom, mivel mély a hó, hótalpakon is küzdelem a haladás, a fickó kényelmesen helyet foglal egy kilátóban elhelyezett padon. Na, mondom, gondolom, azt akarja, hogy mi húzzuk előtte az autópályát. Kedves ötlet.

Közben elbújik a korábban még ragyogó nap, szél támad, és ez nekem jel a visszafordulásra (10:40). Nem tudni milyen ábra fogadna majd a beszállóban. Onnan visszafordulni mégis rombolná alaposan, az aznapi csúcsostrom terveit.

Tehát még időben jobb belátásra térünk, és a Kontrussteigen traverzálunk (fenti kép) a Siebenbrunner-Kessel illetve tehát a Karlgraben szájáig (11:20; lenti kép).

A Schlangenwegen

Oda fel igyekszünk…

A napsütötte, felhevült katlanban kanyargó Schlangenwegen küzdjük egyre feljebb magunkat. Nem számítottam ilyen tavaszi melegre, és tehát kis gondban vagyok, kitart-e az ivó-készletem, ezért csak apró adagokban, óvatosan kortyolgatok. 12:30-ra érkezünk a Karl Ludwig-Haus tövébe, majd folytatjuk fel a bérc tetejére (13:10; lenti kép).

Odafenn  (fenti és lenti képek) gyenge a légmozgás, ragyog a nap, elképzelni is nehéz lenne szebb téli időt. Nem is sietünk. Nyugodtan átöltözünk. Átizzadt gönceinket szárazra váltjuk, majd elmajszoljuk magunkkal hozott elemózsiánkat is. Jöhet a dolog könnyebb része, az alászállás.

A Schneeberg illetve a Klosterwappen közelítésben

A Veitschalpe és havas platója mögött a Hochschwab. Gyönyörü!

A hó kérges, fagyott állagú, a hótalpaknak mind felfele, mind pedig lefele jó hasznát vesszük. Gondoltuk, még meglessük a Gretchensteig kiszállóját. Abból tán meg lehet majd saccolni, járható-e. Legnagyobb jókedvünkre épp egy párosba botlunk, akik pont ezen az úton érkeztek, és tehát nyilvánvaló, hogy az út bejárható. Persze nem tudni, kik voltak ők, nem volt a homlokukra írva, hogy csak közönséges emberi halandók, avagy Mt. Blancot is megjárt tapasztalt rókák.

Közelítésben a Stuhleck (két hete pont odafenn jártam)

Felfigyelünk néhány felkészületlen túra-kandidátusra, akik hágóvas vagy/és hótalp segédlete hiányában hajmeresztően billegnek, csúsznak amint óvatoskodnak lefelé. Rengetegen vannak ma a hegyen. A parkoló túlcsordult a hágón.

A Bismarcksteig a hó fogságában

Makacs ködtenger a völgyben

Úgy 1300 m szinten aztán valóban belegyalogolunk az egyre feljebb kúszó-merészkedő ködbe. A hőmérséklet egyből csökken vagy 5-8 C fokot. Vacogtató. Köszönöm Péternek, hogy ismét elkisért erre a remek kis téli kiruccanásra. Gyönyörű kaland volt.