A Traisner Hinteralm és a Muckenkogel vidékére korábban ráragasztott mesebeli jelző, állja a sarat, akarom mondani a fagyot. Ismét mázlink van, mert az a pompás téli táj, melybe belemerülhetünk, a párját ritkítja. Egyetlen üröm, hogy az efféle túrákra kis koronát rátevő Hütte, az aktuális mizéria miatt bezárva.

A táv (Lilienfeld/Liftstrasse, Wasserfallweg, Lilienfelder-Gschwendt, Lilienfelder-Hütte, Klöstertreppen, Muckenkogel, Traisner-Hinteralm, Klosteralm, Jägersteig, Lilienfeld/Liftstrasse) 12 km, 1015 m szintemelkedés bruttó 5:00 óra alatt (nettó 4:00 óra)

Kemény fagy van kilátásban némi széllel. Az aktuális jelentés szerint -10 és -6 C fok között ingadozhat az aznapi átlaghőmérséklet. Ennek értelmében vagyunk felkészülve minden eshetőségre. A fagy élét nagyban elveheti a napsugár és egy gyenge légmozgás.

10:00 óra lehet amikor nekivágunk a már jól ismert bérceknek. A nagy vízesés mentén kanyargó meredek, vadregényes kulisszát ígérő ösvényt választjuk. Az elmúlt napokban némi friss hó hullott egy eljegesedett alapra. A fagyott hó állaga nem kíván támogatást, hágóvasra nincs szükség. Az egyik vízesést jégfalmászók vették birtokukba (fenti képen). Na, ilyet sem láttam még itt.

A Lilienfelderhütte alatti Kolm-Graben még túl mély ahhoz, hogy a téli nap teljesen bevilágítsa, de így is akadnak jól beragyogott szakaszok (fenti képek).

11:15-re érkezünk az említett Lilienfelderhütte alá. Itt nagy ívű kanyarba balra hajlik az út, és gyengéd emelkedőn kaptatunk a rút toronnyal cicomázott Muckekogel tövéig. Magára a hegyre a rövid, de furfangos Klöstertreppe visz, amit semmiképpen sem hagyunk ki. Remek kilátás Alsó-Ausztiára a jutalmunk (12:00).

Közben csak győzöm kapkodni a fejem és kattogtatni a fényképezőgépemet, olyan mesebeli a táj amerre haladunk. Már-már szinte giccses gyönyörűség.

A Hinteralm gerincén folyttajuk, mely általában szélnek kitett, tapasztalataink szerint elég kellemetlenül hűtő légáramlatoknak van kitéve. Most azonban kegyes hozzánk az ég ura, és gyengéden libbenő huzaton kívül, semmi sem borzolja kedélyeinket. 12:30-ra fenn is vagyunk csúcskeresztnél (fenti kép). Az idő annyira kegyes és jóságos hozzánk, hogy a langymelegen simogató nap alatt nyugodtan átöltözhetünk és meguzsonnázhatunk.

Kifejezett szerencsénk van a napsugár áldása tekintetében, mert alig indulunk lefelé, komoran kinéző felhők húznak be a Schneeberg felől és beárnyékolják az imént még ragyogásig tündöklő téli tájat (lenti kép).

Semmi gond, az idő továbbra is jóságos marad. A Klosteralmon át választjuk a visszautat. Az élelmes gazda nemcsak hideg és meleg italokat kínál az arra vetődőknek, hanem egy óriási kályhát is kihelyezett, hogy melegedhessenek akik szipogatják a forró kávét, teát (13:40).

A továbbiakban Cirmi a magával hozott hólapáton szánkázik lefelé a lejtőkön, míg én cipelhetem a hátizsákját. A Jägersteigen aztán vége a suhanásnak, elcsomagoljuk a hólapátot. Most még óvatoskodásra van szükség részben jeges ösvényen. Mivel kunyhó nem marasztalt ottmaradásra, a kiruccanás pont az ehhez szükséges fél órával sikeredett rövidebbre. Gyönyörű nap, testet-lelket, emelő kirándulás.