… de a tavasz még nem ébred. Ilyen felemás időben van részünk az Előlapok egyik szelíd csúcsára, a Reisalpera (1399m) tartó kirándulásunk során. A hegyek déli oldalai már majdnem teljesen hómentesek (ausgeapert), míg az északi lejtökön, összefüggő, helyenként akár félméteres olvadozó hórétegek díszelegnek még. A napsütötte helyeken már érezhető a tavasz tétova készülődése, míg árnyékban megdideregtetnek a tél hátvédharcot vívó, beszorult légtömegei.

A táv (Kleinzell, Schneidergraben, Ebenwaldhöhe, Hochstaff, Kleinzeller-Hinteralm, Reisalpe, Kleinzeller-Hinteralm, Zeißlalm, Weißenbachalm, Kleinzell) 18 km, 1280 m szintemlekdés bruttó 7:00 óra alatt (nettó 5:30)

A túra legegyszerűbb és legigénytelenebb formája, ha valaki az Ebenwaldhöhen választ parkolót és innen veszi be a végcélt. Aki viszont a lehető legtöbbet kívánja kihozni a gyönyörű időből, mint mi is Cirmivel és Philippel, az egészen lentről, Kleinzellből indul, fel a Schneindergrabenon át, útba ejti még a Reisalpe kisebb testvérét a Hochstaffot (1305m) és csak ezután veselkedik neki a végső csúcsostromnak.

Még nincs háromnegyed tíz, amikor megkezdjük utunkat. Aszfalton poroszkálva elérjük a sötét Schneidergraben száját, ahol mindjárt megválunk néhány feleslegessé vált ruhadarabtól. Egyelőre ködben haladunk és kíváncsian nyújtogatjuk a nyakunkat, hogy vajon mikor jön el ama halleluja pillanata, amikoris kiérünk a napsütötte világba. És íme lőn csoda (fenti képek), mert ez még azelőtt megtörténik, mielőtt elérnénk az Ebenwaldhöhet.

A Hochstaffra vezető jelöletlen, de jól követhető ösvény felemás állapotban kínozza, az aznap arra látogatókat. Helyenként kemény, csúszós, jeges páncéllal bevont részek váltakoznak sáros, hómentes szakaszokkal. A csúcs közelében, ahol kibukkanni látjuk a Schneeberg cukorkupoláját (fenti képek), összefüggő még a hóréteg.

A távolban balról jobbra Ötscher, Traisner-Hinteralm, Muckenkogel

Kiérünk a Hochstaff gerincére

Lefelé csak óvatosan

Az ereszkedés a Hochstaffról is emilyen vegyes formát mutat (fenti képek). Odafenn még jócskán lehet dagasztani a puha havat, míg lejjebb dominálnak a nedves, felázott szakaszok. A két hegycsúcs közti nyeregben aztán társulunk az aznapi kirándulók kisebb-nagyobb csoportjaihoz, tudniillik a Hochstaff önmagában és általában is nem annyira felkapott. Szerintem a Reisalpera látogatók töredéke vállalhatja be.

A pompázatos Ötscher

A Göller vonulata

A Kleinzeller-Hinteralm tövében elhaladva ismét téliesedig a táj, ami persze nem is csoda, hiszen a hegy északi oldalán fut a felfelé vezető út. A csúcskeresztnél és a sajnos bezárt menedékháznál rengetegen élvezik a ritkaszép panorámát. A levegő száraz, így a látótávolság kitolódik. A távoli havas csúcsok jeges kérge csillogva tündököl a messzeségben (fenti képek). A nap a kunyhó előtti fapadokat is jól leszárította már, semmi akadálya egy kellemes kis uzsonnának. A téli helyiségben ital-önkiszolgáló áll a kirándulók rendelkezésére.

A távolban köd ömlik át a hegygerinceken

Jó félórát napozgatunk és iszogatunk (fenti képek), majd teljes lazasággal megkezdjük az alászállást. Mindössze 2 óra alatt érünk vissza Kleinzellbe. Nos, amíg egy-egy ilyen heti kirándulással rendezni és csendesíteni lehet az aktualitások okozta stresszt, addig valahogy elviseljük a megszorításokat is.