Csodálatos téli nap ígérkezik, enyhe faggyal. Egy gyenge hidegfront hozott 1000 m felett némi havat. A mennyiség feltehetően nem jelentős. A Rax egyik legklasszikusabb túráját választom, hogy elvigyem a Jakobskogel télies skalpját. Mint kiderül olyan rengeteg hó fekszik még a hegyen, hogy az egy-másfél méter magasra nyúló törpefenyők téli álomban szenderegnek a hó alatt. A Jakobskogel szinte bármilyen irányból bevehető.

A táv (Hirschwang, Knappenhof, Gsolhirnsteig, Gasthof Bergstation, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Törlweg, Knappenhof, Hirschwang) 14.8 km, 1260 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 5:15 óra)

Közelítésben a célom, az Ottohaus is látszik a kép közepén

Az Otthous egy más lenti perspektívából

Kis bonyodalom, hogy egymás után jönnek a Törlweg lezártát hirdető táblák. Az elsőt még félvállról veszem, a második elgondolkodtat és a harmadik a Gsolhirnsteig leágazásában arra késztet, hogy a feljutás eme alternatív lehetőségével éljek (lenti kép). A Gsolhirnsteigen emlékezetem szerint eleddig csak lefelé jöttem, nos, akkor most legalább kipróbálom felfelé menetben is. És nem bánom meg.

Úgy 1100 m szinten valóban kezd nagyon befehéredni a környezet, egyre több az összefüggő hómező (fenti kép). Némi furfang áthidalni az eljegesedett szakaszokat. Szpájkot nem érdemes felvenni, mert a jeges részeket minduntalan hosszabb, teljesen száraz, majd sáros részek tarkítják.

Cirka 1400 m szinten aztán már egységes a hótakaró. Az előttem volt haladók nyoma nem is követei a nyári út fonalát, hanem afféle diretisszimában egyenesen a kabinos felvonó hegyiállomása melletti adótornyot célozza meg (fenti kép). Ott lyukadok ki a platón, mármint eme vaskonstrukció talpazatánál.

Odafenn élénk forgalom fogad, miszerint a felvonó működik. Felfelé hallottam is a villanymotorok zizegését. Kisebb-nagyobb csoportok indulnak hótalpazni a platón. Miután a gyomrom ugyancsak korgósra fogja, kilépek, hogy mihamarabb elérjem elsődleges célom (majd pedig az uzsonnám).

Az Otthaus mögött több kitaposott nyom is hívogat a csúcs irányában. Érdekes, valamennyi a törpefenyők hegyén. Aki nem tudja, nem is sejti, hogy legalább kétméteres hóréteg borítja a hegyoldalt.

A távolban balról a Preinerwand és középen a Heukuppe

Odafenn kicsit leng a levegő, ami elég ahhoz, hogy hűtőszekrényben érezzem magam, hisz egy loncs vagyok az igyekezetemben. Nem is maradok sokáig odafenn, éppen csak dokumentálom ottlétemet és máris suhanok le az Ottohaushoz. Felfelé megfigyeltem, a menedékház előtti térben a padokat szépen leszárította már a nap. Ott kívánom megtartani déli elemózsia szünetem. És íme, eme szerény vágyam teljesül.

A nap langymelegen ragyog. Néha-néha lebben némi gyengéd fuvallat, de ez egyáltalán nem zavaró. Gyorsan száraz ruhát váltok és nekiállok elfogyasztani megérdemelt aznapi fejadagom. Soha ne legyen rosszabb. Gyönyörű érzés! Evés-ivás után el kell döntenem, vajon merre ereszkedjem le. Az Otthohaus előteréből jól kivehető nyomok egyértelműen arra utalnak, hogy bizony ott, arra, ma már jártak. Kérdezek egy fiatal párost, merre jöttek? A Törlwegen. Na, bumm! Van ugyan favágás nyoma, de minden csendes, mondják, senki sem dolgozik. Ezzel el lett döntve a kérdés, jöhet lefelé a Törlweg.

A nap olyan melegen simogat, hogy a behavazott részek olvadoznak mint a vaj. Sehol semmi jegesedés. A szpájkokat elkészítettem, de szükség nincs rájuk. Elérem a favágás helyszínét. Látszik, hogy itt a napokban bizony sürgölődtek, szálaztak, de most lélek sem munkálkodik. A kivágott farönkök illata fenséges. Elképzelem, milyen lehet ilyen fenyő-gerendákból épült faházban lakni. Valami csoda! Lejjebb bükkfa is fekszik rakásban, de annak más az illata. A fenyő egyértelműen a nyerő. Odébb egy hivatalos tábla is hirdeti, hogy az útlezárás április 22.-ig tart. Addig biztos nem jövök erre.

Hosszú, enyhe lejtők sorozata visz vissza Hirschwangaba. Nem sietek, direkt is élvezem a remek napot, ezt a gyönyörű időt. Aki belehallgat a természetbe, akiben van még fikarcnyi jóérzés, és képes ráhangolódni az ébredő erdő hangjaira, a teremtő csodáira, az minden kétséget kizáróan érezheti, hogy nincs itt semmi gond. A probléma, az őrület, amiben most részünk van, a gonosz munkája. Megpróbálja elpusztítani a teremtést, belőlünk kiirtani a szeretetet. Wilhelm Reich korai munkája, a The murder of Christ, aktuálisabb mint valaha.