Az Ascher egy 740 m szinten fekvő hágó a Hutberg és a Dürre Wand nyúlványain. Ama nevezetes Schneeberg-Trail futóverseny is erre vezet. Az út mindkét oldalán jól lehet parkolni, bár aki szép időben, hétvégén későn érkezik, az gondban lehet, ha még innen akar indulni. Utam kánikulai szezonnal harmonizáló, szinte mindvégig árnyékos, kellemes fenyőillattal áthatott erdőrengetegben vezet. Első célom az 1154 m magas Plattenstein és az alatta található Gauermannhütte. A kunyhó névadója Fredrich Gauermann egy biedermeier tájfestő volt, képei nagyrészét a Bécsi-Alpok ihlették.

A megtett táv (Ascher, Am Wald, Plattenstein, Öhlerschutzhaus, Öhler, Öhlerschutzhaus, Kaisereben, Ascher) mintegy 18 km, 940 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 5:00 óra)

Csak egy csendes, lelket testet nyugtató túrára vágyom. Amolyan búcsúnak való. Szimbolikusan is lezárok egy korszakot. Árva vagyok, immár, se apám se anyám. Még nincs kilenc óra amikor megkezdem köröm. Először fel egy gerincre majd leereszkedem egy nevenincs völgybe ahonnan rövid aszfaltozott szakaszon Am Wald tanyáig (fenti képek), majd innen széles erdészeti utak szövevényén át egészen elsődleges célomig.

A Plattensteint elérve (fenti képek), már csöpög rólam rendesen a verejték és meg is szomjazom. Van ugyan velem bővében minden, ami egy ilyen túrához a testieknek elkel, de hagyom magam rábeszélni egy hideg korsóra.

Közelítésben egyik kedvencem a Hoher Hengst, a Schneeberg darabontja

Utam második szakasza gyengéd séta a Dürre Wand gerincén. Időnként elő bukkan rácsodálkozni a Schneeberg félreismerhetetlen tömbje. A Katherinenschlaggal 1222 méteren, elérem aznapi legmagasabb kiemelkedésem. Az út a továbbiakban lejt az Öhlerschutzhausig. Itt, bár mint említettem, van mindenem bővében, de kíváncsi vagyok, kiszolgálnának-e? Hát nem! Tartják magukat az apartheid rezsim szabályaihoz.

Folytatom aznapi második csúcsomig az 1183 m magas Öhlerig, ahol egy magányos padon, a világ egyik leggyönyörűbb panorámáját élvezve (fenti képek), elkötöm aznapi elemózsiámat. Jobban esik mint a Hütteben akármilyen más császári eledel. Elidőzőm, magamba szívom a táj gyönyörét és csak kelletlenül kerekedem fel, hogy megkezdjem az ugyancsak hosszú leereszkedést.

A cirka két és félórás lefelé út elég változatos terepen visz. Széles erdészeti utak, keskeny bevágások, meredek lejtők, ellenkaptatók sorozatán jutok vissza reggeli kiindulópontomba