Ama három „ördögi” kis ferrata a Raxon


Az időjárás jóvoltjából sikerült Attilával ismét összehoznunk egy jó kis „gatyarohasztó” túrát. Szerencsére ehhez illő módon, remek, stabil idő is társult. Nem sokkal 9 óra után indulunk a Pokolvölgyből (Höllental), az égig érő vaslétrán (lejjebbi képen) a Schönbrunnersteigen be a Nagy Pokolvölgybe (Großes Höllental). Innen indul majd egy féltucat könnyű, de annál vadregényesebb ferrata, az olyan mint a Hoyossteig, a Gaislochsteig, az Alpenvereinsteig, a Gustav-Jahnsteig és a Teufelsbadstubensteig. Ez utóbbin kívánunk feljutni a Wachthüttlkammra majd az Ottohaus felé fordulni.

Gaisloch_2D Gaisloch_3D

GaislochProfile

black A megtett táv (Höllental, Großes Höllental, Teufelsbadstubensteig, Wachthüttelkamm, Kronich Eisenweg, Ottohaus, Gaissloch, Großes Höllental, Höllental) bö 14 km, 1270 m szintemelkedés bruttó 8:30 óra alatt (nettó 6:00 óra)

DSC01857

A „B” kategóriás Klettersteigen inkább csak a pszichének van szüksége a teljes ferrata felszerelésre. Itt-ott be is akasztjuk magunkat, tudniillik ott, ahol ezt a dolgok kitettsége és a környezet adottságai megkívánják. Két hosszú vaslétrán jutunk el ama bizonyos mondabéli ördög tulajdonképpeni fürdőszobájába (lenti képeken közelítésben is). Feltehetően a fentről imitt-amott csurranó-csöpögő kis erek hálója miatt. Szegény ördög, aki nevét adta eme természeti képződményhez, ma labdába sem rúghatna a jelenünket beárnyékoló gonosz tetteit megtapasztalva.

DSC01860

DSC01861
Íme ama nem túl mókás fürdöszoba

DSC08285

DSC01864

DSC01876

DSC01873

DSC08287

DSC08294

A Teufelsbad feletti rész még ugyan megkíván némi odafigyelést, ám a terep folyamatosan megy át egy morzsalékkal, görgeteggel meghintett, keserves kaptatást kínáló hegyhátba. A kilépést aztán megédesíti a már jólismert sziklaszirt (lenti képek, 11:20), melyről jól áttekinthető a Nagy Pokolvölgy. Különösen érdekes a déli irányban, azaz szemközt látható horpadás, ami alatt a Gaislochot lehet kivenni és ahol majd le szeretnénk jönni.

DSC08300

DSC01887

DSC01891

DSC01892
A vidék koronás föje, a Klosterwappen

DSC01896

DSC08304

DSC08305

DSC01907

Ragyogó napsütésben érkezünk az Ottohaus alá (12:40), majd egyenesen a Törlön át (Kapucska, fenti képeken) a Kronich-Eisenweg beszállójához, ami a második Törl előttről indul (ha lefelé menetben számoljuk a kapukat). A tán két éve felújított ferrata kiváló állapotban van. Én még 2013-ben a régi, mintegy százéves biztosításokra voltam kénytelen hagyatkozni. Érzem, hogy már jó régen voltam ilyen kb. C/D szintre hallgató mászókán. A mozgásom tehát kissé bizonytalan, vagy tán nagyon is, mert Attilának is feltűnik és ezt szóvá is teszi. A közeljövőben majd ezt azért illene kivasalnom.

DSC01909

DSC01913

DSC08311

DSC01917

DSC01922

DSC08313

DSC01936

DSC01941
Isten csodás keretjének színpompás virágai

A sikeres, kereszttel is koronázott, szirt-ostrom után  (13:06) felkaptatunk az Ottohaushoz, hogy a déli szükségleteinket is kielégítsük. Jó háromnegyedórás pihenőnk után már nekem nem nagyon akaródzik még a Jakobskogelra is felkapaszkodni. Indulunk tehát a lefelé tervezett utunkon a Gaislochsteig felé (15:40-kor érjük el a beszállóját).

DSC01946

DSC01948

DSC01950
Közelítésben a Kronich Eisenweg végében található csúcskereszt

DSC08324

DSC01957
Szemben a Scheibwaldhöhe, a Rax második legmagasabb kiemelkedése (a Heukuppe után)

DSC01963

DSC01966

DSC08330

Szó-mi-szó, arra ugyan jól emlékeztem, hogy ott minden időben nagy a nedvesség, zuhanyfüggönyök permeteznek, de az aznapi túltesz minden eddigi tapasztalatomon. A lefelé vezető mászóka gyakorlatilag egy kis patak medrébe veszve, és egyébként is, minden oldalról csurgó csermelyek gazdagítják a kínalatot. Attila meg is jegyzi, hogy ez a bizonyos „Gais”, minden bizonnyal a Teufel édestestvére lehetett, avagy az ördög véthette el a fürdőszobáját.

DSC01969

DSC08338

DSC01971

DSC01973

DSC01978

Nos, fellélegzünk, amikor végre leérünk a csúszós, sikamlós, nyálkás útról. Le is huppanunk a beszálló alatt egy frissítőre, konstatálni, hogy mára a vízből és a drótokból elegünk van. A továbbiakban még vár ránk egy szerpentines meredek levezető, ami a Nagy Pokolvölgy aljára érve kissé szelídül. Ismét végéhez ért egy abszolút zseniális nyári túra. Köszönöm Attilának, hogy társam volt. Remélem még majd sok más hasonló követei.

DSC08342

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Szemák Attila szerint:

    ,,,köszönöm szépen az élményt…az ördög fürdőszobája ideiglenesen elköltözött. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s