Vissza az eredetihez! Másszóval, úgy döntöttem, hogy ami az évzáró túrákat illeti, maradnék a megszokott klasszikus vonalvezetésnél. Éppen ezért most, illetve ezentúl is, maradjon célnak a Göller. Mert lehet bár az idő szép, vagy éppen zord, de eddig még sohasem kellett benne csalódnunk.

Az idén annyi a változás, hogy mivel már hetek óta kék égről ragyog a nap a ködtenger felett, ezt kihasználandó, hoznánk előbbre az akciót. Úgy tűnik, hogy az erre eredetileg kijelölt karácsony és szilveszter közti időtérben lényeges durvulás állhat be. Nem biztos, hogy az égiek nyitnak majd nekünk egy alkalmas ablakot. Mert mégiscsak az Elő-Alpok egyik nagy hegyéröl van szó, ami nem tűri a szeleburdiságot.

Visszapillantásban a Gsenger sziklaszirtje, az uzsonnázóhelyünk lesz ma is

A ködtenger, amiböl kibukkantunk

És valóban, ez a nagy hegy már jócskán belelóg abba a sávba, ahol az időjárás egészen más dallamokat fuvolázik, mint odalenn a völgyben. És ezt meg is tapasztaljuk sokadjára. Attilával indulunk a jól ismert útvonalon, amit most nem részletezek mert itt meg lehet találni egyéb variációit is. Odalenn Gscheidben még vacogunk a fagyban, de ott ahol akadálytalanul süt a nap, érzhető a bágyadt napocska melege és ez felettébb kellemes.

A Gsenger (Göller előcsúcsa, 1442m) magasságáig hónak semmiféle nyoma nincs, csak a hegy gerincére kiérve kezdenek szaporodni az alattomos, jéggé döngölt hófoltok. A meredek részeken aztán egybefüggő páncélként borítják az ösvényt, ami miatt bizony elkél a macskakarom (szpájk) a bakancsra. A hegy árnyékában annak ellenére is kemény fagy terpesztgeti szárnyait, hogy a napsütötte részeken kellemes a hangulat. Mivel az végső csúcstámadás is efféle északi részen húzódik, nem marad részemről más, mint jól nekidurálni magam a kaptatónak

, hogy ne fázzak (fenti képek tanúsítják).

A távolban a Mürz-völgye a Scheiterboden látszik a köd fogságában. Kissé jobbra mögötte a Veitschalpe.

A Gippel (balra) és a kép közepén jól ismert Hóhegy, pillanatnyilag szintén hóhiánnyal küszködve

Odafenn aztán, a keresztnél ismét lazul a hangulat, szokatlanul kellemes a légkör. Szél itt-ott lebben, de nyilván csak azért, hogy emlékeztessen rá, és hogy ne feledjük, hol, merre is járunk éppen. Úgy döntünk tehát, hogy ami az uzsonnát illeti, maradnánk a megszokott verziónál, és alászállunk a légmozgásoktól mindig jól védett Gsenger csúcsára.

Uzsonnázunk a Gsengeren és természetesen pótoljuk az elektrolitok vesztését is.

A Gsengeren, uzsonna után távozóban …

Nem hiányozhat egy pillantás az Ötscher felé sem

Ismét egy nagyszerű kiruccanás, csodás kulissza, remek túraidő, kivánni sem lehetett volna jobbat. Mindazonáltal teljesen rendhagyó, hisz általában ezek az évzárók ugyancsak télies ízűek. Most meg nem is lehet eldönteni, hogy még szép későősz mutatja magát, avagy már a langyos kikelet? Na, de volt már ilyen.