A Göller volt már viharos, megleckéztető, elutasító, felhős és szeles de ritkábban barátságos. Történt ugyanis, hogy a hagyományos évzáró most valóban mesebelien szép lett. Ez természetesen az időjárásnak köszönhető, mely ezúttal megpróbálta a legszebb arcát felölteni, és ez egészen remekre sikeredett neki.

A táv a normál északi turistaúton Kernhof/Gscheidböl és ugyanígy vissza, cirka 9 km, 830 m szintemelkedés bruttó 4:22 óra alatt

Kernhof/Gscheid község határában, egy jól látható kápolnával szemben van egy kicsiny parkoló, ahonnan 9:20-kor indulunk. Vacogtató -8 C fokos a fagy. A hó, lépéseink nyomán hangosan csikorog. Már régen hallottam ezt a muzsikát. A közelben levő sífutó pályák (Loipen) is nyitva vannak, szintúgy a Göllerlifte mini síterep.

Mivel az ösvény amin haladunk jól ki van taposva, a hótalpainkat az elején még a hátizsákra erősítve visszük. A vidék egy mesebeli Winter-Wunderland a javából. Az út fölé behajló ágakat lehúzza a hóteher díszítés. A völgyben 20-25 centi, odafenn pedig akár egy méteresre is tehető a hótakaró vastagsága.

Egyelőre árnyékban menetelünk, mert a északról közelítjük célunkat. A hegy gerince mögül azonban, szemközt, hamarosan kibukkan a vakító napkorona, mely aztán elkísér egészen a legutolsó és egyben legmeredekebb felszökésig. De meséljenek tovább a csodás téli képek.

Később, még a Gsenger előtt aztán előkerülnek a hótalpak is. A napra kiérve jól érezhető a sugarak langymeleg nyaldosása. Gyakorlatilag szélcsend honol. Itt-ott lebben egy-egy gyengéd fuvallat. Csak később, úgy 1600 m szinten, ahol a Göller kupolája újra árnyékot vet a felvivő szakaszra, kezd huzatosodni (lenti képek). Minek következtében a kedélyeink is lehűlnek egy cseppet. Gyorsan előkerül kendő, sapka, kesztyű a batyuból. Úgy érzem egyből jégcsappá dermed a fejem és mint egy üveggolyó hull alá.

Cirmi jóval előttem felér a hegy tetejére, ahol egy csodaszép jégbe fagyott csúcskeresztben lelhetjük örömünket (11:40). A panoráma pazar. A száraz, tiszta levegőnek köszönhetően minden irányban jól kivehetők a távoli hegyek. A vidéket uraló Ötscher, mellet a Gemeindealpe, a Dürrenstein, a Hochschwab, a Schneealpe, a Rax, és persze a cukorkupoláiról félreismerhetetlen Schneeberg.

Ahhoz, hogy megejtsük tízórainkat, odafenn a hegytetőn azért mégiscsak elég zimankós. Szokásunkhoz híven ereszkedünk tehát lefelé a Gsengerre, ahol még a szélvészek is szelídülni szoktak. Most sincs másként. Itt elő lehet venni az uzsonnát (12:30). Még jó egy és egynegyed óra lefelé. Közben szürkehasú, de lényegében ártalmatlan felhők úsznak az égre és leárnyékolják napot. De ez, minket már cseppet sem zavar.

Még itt fel a Gsengerre, a Göller darabontjára

A Gsengeren egy hópárkány mellet, amit…

… Cirmi meglovagol és ledönt

Pillantás a Gippelre, mögötte kissé jobbra  Schneeberg bukkan

Kilátás a Gsengerről ellenkező irányban

Visszapillantásban a Göller. Gyülnek a felhők

Újra végéhez ért egy élményekben gazdag túraév. Köszönöm hü társaimnak, hogy sok-sok gyönyörű kirándulás örömein osztozhattam velük. Mint azt hegymászó körökben mondogatják, egy-egy társsal a gondok és a nehézségek feleződnek, de a megélt örömök duplázódnak. Köszönöm nektek Angika, Cirmi, Sanyi, Attila. Boldog, kalandokban, érőben és egészségben gazdag új esztendőt kívánok nektek valamint a hébe-hóban ide betévedő kíváncsi nagyközönségnek is.