A karácsonyi ünnepek nagyrészt esőbe, másrészt pedig hóba fulladtak, attól függ ki honnan nézi. Valahová azért mégis ki kellene mozdulni. Így jön a képbe az Unterberg a maga 1342 méteres csúcsával. Gyakorlatilag minden időben megejthető, kivéve persze a kifejezetten világvége hangulatú hidegfrontokat. De most csak szimplán rossz idő lesz, nulla óra napsütéssel. Ami jó, hogy egész nap fagypont alatti hőmérséklet várható, tehát ha mégis csapadék, akkor az hó formájában hullik.

A táv (Lamwegtal, Trattal, Unterberg, Unterberghaus, Karnerboden, Heuriss, Lamwegtal) 9 km, 670 m szintemelkedés bruttó 4:00 óra

Nem sietünk az indulással (9:45). Egy kicsiny kör mentén kívánjuk körbejárni a hegyet. A dolog élét, a télen nyitva tartó Unterberghaus vendégház is elveszi, be lehet majd tehát térni. Már, ha beférünk. Mert eleddig valahányszor próbáltam a síszezon idején, olyan tömegeket vonz, hogy a relatíve kicsiny beltér nem bírja az ostromot. Nos, majd meglátjuk mi az ábra most, amikor a síterep még zárva.

Nagy síelésről nem is lehet itt még szó, hiszen a völgyben (Lamwegtal) hó még mutatóban sincs. Távolból szemlélve odafenn ugyan fehérlik valami, de nem lehet tudni mennyi. Annyi bizonyos, hogy barna, szerencsére fagyott sáros úton indulunk aznapi háztűznéző túránkra. Hótalpakat azért viszünk, különösen tavalyi tapasztalatom után, amikoris alaposan alábecsültem ezt a szerény hegyet.

Egy jelöletlen variáns mentén, a Trattalon át szeretnénk feljutni az Unterberg gerincére. Ezen az úton csak akkor lehet/érdemes próbálkozni, amikor még nincs sízés, ugyanis a sízőket felfelé szállító busz ezen az erdészeti úton robog felfelé. Nem igazán kellemes ha minduntalan ki kell térni a busz elől, de most nem. Egy jóllátható helyen balra fel letérünk az erdészeti útról, és egy ritkán használt, valaha kerekek gyúrta, kissé benőtt meredekebb ösvényen folytatjuk felfelé.

Lassan-lassan „porcukrosodig” a vidék, de a hó vastagsága továbbra is jelentéktelen. Teljes a szélcsend csak feljebb érkezve hallani, ahogy az erdő sóhajtozik a gerincet érő északi szélben. Odafenn aztán legnagyobb csodálkozásunkra lankad a szél, és a továbbiakban fel sem támad többé. Na, ez nagyon jó.

Némi hamisítatlan winter-wondeland fíling

Elérjük a már jelzett turistautat és feltételezésink szerint valóban vastagodni látszik a hótakaró (fenti képek), de még nem olyan mértékben, ami a hótalpak bevetését szükségessé tenné. Lassan-lassan belemerülünk a hegyen terpeszkedő felhőbe. Csak amikor elérjük a tulajdonképpeni síterepet, találjuk magunkat mély hóban. Váltunk tehát, ami egyből megkönnyíti a járást (lenti kép).

11:50-kor vagyunk a zúzmarás magas csúcskeresztnél. Nem időzünk odafenn sokat, hisz a felhőtakaró miatt, szinte semmi sem látszik a környező világból. De csak most jön a túra legkellemesebb, legélvezetesebb része, a hótalpas ereszkedés a friss porhóban. A pályán, legalább 40 cm vastag, nagyrést még érintetlen hódunna kínáltatja magát. Nosza neki! Közben legnagyobb csodálkozásunkra kibukkanunk a felhőből és előtűnik a felhő réteg altati táj (fent kép).

Az Unterberghaus valóban nyitva (12:05) és szerencsére szinte üres. Két vendég szürcsöli a forró levest, amikor benyitunk. A kályhából áradó kellemes meleg kitölti a szobát. Nagyszerű! A szokásos egytál lencseétellel csapjuk el éhségünket. 12:40-kor folytatjuk a hótalpas ereszkedést az unottan árválkodó sípályán (lenti képek). A Karnerbodenig (13:10) még elégséges a hó, de ezután rohamosan vékonyodik.

Néhány percere a nap is előbukkan, tankoljunk egy kis napernergiát

Nem a jelölt turistaúton, hanem a Heurissen át vesszük az utat (fenti és lenti képek), azaz a völgybe vezető sípályán. Hamarosan teljesen elfogy a fehérség és a Heuriss sziklái már inkább őszies színekben mutatják magukat. Szerencsére fagy, így a sártenger kicsit kordában van tartva, de a végére a bakancsaink rovátkái megtelnek agyaggal. Na, de panaszra nincs okunk, a mai időjárásból kihoztuk azt, amit ki lehetett.