Egészen lentről, St.Valentin/InfoPoint szintjéről indulunk fel az Almra. Ez számunkra egy teljesen új útvonal. A Spitzbühlhütteben már ugyan jártunk, de akkor jóval feljebbről kezdtük a túrát.
Az erdei ösvény érdekessége, hogy jó százéves lapos kövekkel van kiegyengetve, amin réges-régen az Almon kaszált és tárolt szénát (vagy fát, rőzsét) szánkázták le télen. A szánokat egy izmos férfiember irányította és fékezte a havas és jeges utakon. A fékezés lábbal, erre a célra megvasalt bakancsokban, sarokkal történt, ám nehéz rakományok esetén, két fékező husánggal (ún. Tatzen) is el voltak látva ezek a teherszánok (fenti képen). A fékek kövezetbe vésett mély nyomait mai napig jól látni, hívta fel a figyelmünket a házinénink. Ha nem tudnánk, úgy tűnhetne, mintha kocsikerék húzta bemélyedésekről lenne szó (lenti képen jól látható).
![]()
Izgalommal tölt el szembesülni, nagyszabású tervezetem tárgyával, a későbbiekben feljutni a Schlern tetejére. Lenti képen kinagyítva, még a kereszt is kivehető.
![]()
Pillantás az Alpok még fehérlő fő gerince felé
![]()
A távolban a Geiselgruppe, előterében a zöldellő Mt.Seuc/Piz Ridl (2108m)
![]()
A Spitzbühl kunyhónál, háttérben a hegyes Santnerspitze
![]()
A Santnerspitze a Schlern szélén
