Számomra nem újdonság a Fadensteig/Fadenweg, megtettem már az utat mindenféle kombinációban. Most mégis majdnem alulmaradok. A kánikulának bizonyára van benne némi szerepe. Gondoltam is, hogy ebben a forróságban nem sok olyan őrült találtatik, aki nekimegy a hegynek. Aztán láss csodát, a Fadensteiget még nem láttam ilyen benépesültnek. Kisebb-nagyobb csoportok araszolgatnak libasorban a felfelé kanyargó ösvényen.
 |
 |
|
|
|
Mondjuk az tény, hogy odafenn 1500m felett, főleg 2000m környékén, csak max. 22 C fokot jósolt a meteorológia, de a tűző napsütés azért ilyenkor is téma. Kiveszi az ember spikkét. Nem csoda tehát, hogy ha jól számolom több mint 6 liter folyadékot fogyasztok, ami következő tételekből áll:
- Fél liter Isotonic ital
- Fél liter chia-varázsital
- Egy liter csapolt sör
- Egy liter alkoholmentes sör
- Másfél liter tiszta víz
- Másfél liter bodzaszirupos üdítő
A Klostertalból indulunk, mert Cirminek oda közelebb. Ez persze egy cseppet sem járul hozzá ahhoz, hogy elvegye a mutatvány élét, mivelhogy onnan még bő 100 m szintemelkedéssel több a legyűrendő akadály (Losenheim viszonylatában). Még szerencse, hogy a Fadensattelig (Edelweißhütte) tartó bevezető szakasz gyakorlatilag mindvégig árnyékos erdőben visz. Mire azonban felérünk, érzem, hogy kezd elhagyni az erőm. Mielőtt még nekimennénk a Fadensteignek, egy árnyékos helyen pihenünk, vagy inkább pihegünk egy sort, megiszom a varázsitalom, de konstatálnom kell, hogy most semmi hatása sincs. Na, mondom, ez nem jó ómen!
Ha én egy túrán nem csinálok fotókat, az jelent valamit. Tudniillik a gondolata is fáraszt, hogy a gépet, ami mindig ott lifeg a hátizsákom hevederjén, kivegyem a tokjából. Annyira elcsigázottnak érzem magam. Tulajdonképpen nem vagyok benne biztos, hogy a mókát képes leszek végig csinálni, akkor meg minek a képek. Csak az tart életben, hogy nem akarok Cirminek csalódást okozni. Persze ő zerge módjára szökell a sziklákon.
A Fadensteig végső sziklafalához érve szánom rá magam egynéhány fotóra, mivelhogy ha már eddig felérkeztem, megcsillan a remény, hogy tán mégis kitartok. Na, de kilépve a Fadensteigből, következik a pörkölődés a sivatagon át (fenti képek). Aki járt már ott, tudja mire gondolok. Végeláthatatlan, se vége, se hossza a most 1:10 órás kaptatónak a semmibe. Sokban segít a fel-fellendülő szél, ami jól hűsít. Indulástól számítva (9:00) majdnem egészen pontosan 4 óra alatt, 13:00-kor vagyunk végre a Fischerhütteben.
Spare Wasser trinke Bier – hirdeti a söntés feletti tábla: Takarékoskodj a vízzel, inkább sört igyál! Nos, hajlok rá.
A kunyhóban olyan hosszú a sor a söntés elött, amilyet még nem láttam. Az új személyzet (feltételezésem szerint nepáliak) emberfelettit teljesít, kiszolgálni a sok érkezőt. Persze többségében ceper, minden bizonnyal úgy a 80% a kisvonattal érkezett. De ott vagyunk mi is a maradék kisebbséggel, Fadensteigen és más hasonló ösvényen edződött hadfik. A sor meglepő gyorsasággal halad előre, anélkül, hogy fogyna, hisz egyre csak érkeznek a vendégek.
Ha jól nézem, majdnem egy órát pihengetünk a kunyhóban, csak ezután szánjuk rá magunkat a csúcskereszt felkeresésére. Amikor kilépünk a kunyhóból, meg is didergünk egy kicsit a lengedező hűsítő szélben. Magamrészt mondjuk ki, örömest lemondtam volna erről az unalomig ismert extra betétről, de tudjuk mi a helyzet. Még következik az alászállás a jócskán meredek Schauersteinen át. Egy rettenet önmagában is.
Mivel italkészleteink gyorsan fogynak, még betérünk az Edelweißhüttebe is. Itt aztán megy a tobzódás, összesen mintegy 4 liternyi folyadékot vásárolunk, ennek egy részét a maradék visszaútra tartalékoljuk, ami, mire leérünk a Klostertalba szőröstől bőröstől el is fogy. Bevallom, a jövőben inkább tartózkodnék hasonló dimenziós körülmények alkotta vállalkozásoktól. Talán ceperként a fogaskerekűvel felmenni hűvösebbre nem olyan elvetélt ötlet.
Sztefano-Space 