Szüret


 

Szombaton Őrsújfalun szüreteltünk. Idős szüleim már javában hajlongtak a tőkék alatt mikor megérkeztem. Siettem, hogy időben érkezzek. Éppen csak elkezdték. Átöltözöm és indulhat a melódia. Ismerős a házi gyártmányú csutkázó-daráló zakatoló hangja. Egy kimustrált mosógépmotor hajtja. Öregecske és bizony megkopott már, de így is vígan és megbízhatóan dobálja kifelé a bogyóktól fosztott üres fürtöket. Az időjárás is kedvez, pedig az úton, ahogy jöttem még csöpörgött az eső. Mostanra az időnként feltámadó szél eredményesen oszlatja felhőket. Az áldott nap egyre hosszabb időre bújik elő a felhők mérges fodrai mögül.

Gyorsan telnek a kannák. Már jól ragad a kezem is. Kezelem a darálót és figyelem amint a négyszögletes kádban emelkedik a mustos massza szintje. Nem sok termést hagytak az idei fagyok, a maradékot pedig az elmúlt napok heves esőzései nyomán megjelent rothadást okozó betegségek vitték el. Mégis találok szép sárga, ép fürtöket. Mohón kóstolgatom, apám meg magyaráz. Ez Csaszla, az ott Rizling. Édes az idén, máskor még ilyenkor savanyú, sok volt a napsütés. Ezt kóstold meg, Pölöskei muskotály, meg Pannónia kincse és Irsai Olivér. Szeretem a szüretet. Jó itt lenni. Otthon vagyok. Ismerem a járást, a tőkék közti sorokat, együtt öregedtem a vén már csak itt-ott termő őszibarackfákkal. Az alma az idén a fák tövében hever, valami nyavalya majdnem mind elviszi. Nézem amint apám fehér ritka hajába belekap a könnyű szél. Amíg bírja, dolgozza a szőlőt. Hagyománya van a családban. Gyomot hiába is keresnél, rendezett, ápolt itt minden. A légmozgás megnyikorgatja, megforgatja a seregélyhajtó hobby madárijesztőket. Van itt egy embert formázó majdnem klasszikus is, talán söprűből. Láthatatlan arcán kimustrált gázmaszka dolga riogatni az ég madarait. Délutánra rendre elkészülünk, anyám ebéddel kínál. Tálalva van a kicsiny présházban. De jól ízlik a falat!

A nap fénypontja, mint minden éven a must cukortartalmának a lemérése. A hosszúszárú mérőhengerbe barnás zavaros lét mer apám, majd óvatosan beléhelyezi a lebegőt. Nahát! Több mint huszonegy fok, majdnem elviszi a huszonkettőt. Nagyon elégedett, mosolyog. Jó bor lesz belőle! Hosszú árnyékot kezd vetni a nap, mikor indulok. Ölelem, simogatom öreg szüleimet és azt kívánom jövőre is jöhessek, meg azután is és még nagyon sokáig.

Kategória: Food and drink | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s