Jövősejtés


 

A jövőt kifürkészni nehéz és helyenként szinte lehetetlen vállalkozás. El lehet viszont játszani néhány alapvetően stabil és hosszú életű jelenséggel, trenddel, ténnyel, valamint tekintetbe véve bizonyos indikátorokat, valószínű sejtésekbe lehet bocsátkozni. Ezek jó esetben egy ún. bizonytalansági kónusz (lásd a képet) belsejében helyezkednek el, ahogyan erről Paul Saffo, jövőkutató számolt be ez év januári, az Elnyújtott Pillanat Alapítvány rendszeres eseménysorozata keretében megtartott előadásában. Saffo elmondta, ha túl szűkre mértezett ez a bizonyos kónusz, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a prognózisok esetleg teljesen mellé mennek. Ha viszont túl bőre sikeredik, akkor egy sereg felettébb irracionális jóslat is belekerülhet a csokorba. A prognosztika tehát az a tudomány, mely megpróbálja eme kónusz ideális méreteit és formáját felbecsülni. Ennek elérése céljából olyan konkrét jelenségekre támaszkodik, illetve olyan fajsúlyos indikátorok után kutatat a jelenben és természetesen a közelmúltban, melyek normál esetben (még) elkerülik a nagyközönség és helyenként a szakma figyelmét is. Legjobb esetben is csak kuriózumként tartják ezeket a "furcsaságokat" számon. Saffo utal ilyenekre, például a Mojave sivatagban megrendezett robotpilótás autóversenyre (DARPA Grand Challenge) – hogy csak egyet említsek. Ma még csak mosolygunk felette, ám szerinte, a szakember szerint, máris olyan indikátorról van szó, melyből azt a következtetést lehet levonni, hogy ez és más hasonló "komolytalanságok" hamarosan alapvetően befolyásolhatják majd életünket.

Coneofcuncertainty

Mindenki tudja, hogy én nem vagyok egy Paul Saffo és ezért meglehet teljesen irracionális az, amit most teszek. Megjósolom a benzin árát, mely szerintem 2009 végére eléri majd a három eurót, 2010 végére pedig a négyet, de inkább az ötöt. Tessék forintra, koronára, miegymásra átszámolni.

Indikátorok seregéről írtam az elmúlt hetekben-hónapokban, melyek érdekes módon itt a jóléti EU-ban nem nagyon izgatnak (még) senkit és az elmúlt egy évben tapasztalt áremelkedést is inkább csak egy olyan kuriózumként élik meg, amin jól lehet zsörtölődni és ízesen okolni például a haszonleső benzinkutasokat, a béna kormányt, a mohó olaj lobbit, meg a pártokat. A probléma igazi súlya úgy látszik még cseppecskéiben sem jutott el a közfelfogásba és mindenki szentül hiszi, hogy ez csak egy művileg előidézett, átmeneti állapot, melyet bátor és hű, hazafias, és jaj, és öreganyám, … és elkötelezett politikával meg lehetne oldani, amitől, hipp-hopp, vissza is térhetne a Kánaán mind a benzinkutakhoz, mind pedig a pénztárcákba. Szerintem meg nem fog. Na, most kinek van (lesz) pechje?

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s