Átlátni a szitán


 

pensionen_nicht_gesichert Az ORF arról tudósít, hogy a kormánykoalíció egy olyan törvény elfogadásán munkálkodik, melynek értelmében, amint veszélybe kerül a nyugdíjbiztosítás intézményes finanszírozása, az átlag adófizető azonnal és automatikusan külön terhek viselésére kötelezhető. Na, bumm! Arról van szó, hogy ha teszem azt, a jövőben az átlagkorhatár eléri a 82 évet, miközben a fiatal munkaképes lakósság aránya tovább csökken, akkor e törvény értelmében, a parlament majdani külön elbírálása nélkül, önműködően életbe léphetne egy „tehercsomag”. Többek között, azonnal kitolódna a nyugdíjkorhatár, emelkedne a kötelező nyugdíjbiztosítás magassága és akár maga a kifizetésre kerülő nyugdíj összege is csökkenhetne. Egyéb hasonló jellegű ötletekben igen gazdag a javaslat.

De vigyázat! Az automatizmus törvénye természetesen csak a kisember nyakát hivatott szorongatni. A gazdagokról – kitalálhattad – nincs benne szó. Olyan mechanizmus életbelépését, minő csoda, nem kívánja szabályozni a törvény, mely esetleg a primadonna tőkét terhelné. Hogy tudniillik az, még véletlenül se vehesse ki igazságos közteherviselési kötelezettségét azokkal szemben, akiknek gyarapodását köszönheti. Arról sem szólnak sajtójelentések, hogy a konszerntőke a jóléti társadalom fenntartása érdekében vállalt részaránya évek óta csökkenőben van, amitől az adófizetői terhek érezhetően megnőttek. Milyen furcsa, hogy a sötétnek titulált középkorban a jobbágyok kötelezettsége, a hűbéri tized, meg a kilenced vacak kis semmiségnek tűnik a jelen, modern kor sokszor negyven, ötvenszázalékos adóterheivel szemben (lásd erről is ír Leopold Kohr a The Breakdown of Nations c. könyvében).

Egyébként, ha nem vetted volna észre, bárhová is tekintesz, bármely európai ország politikai spektrumát vizsgálgatod, könnyen rájöhetsz, hogy nincs egyetlen párt sem, nem létezik politikai súllyal rendelkező mozgalom, mely a köznép, a kétkezi munkások, a hivatalnokok, a parasztok, tanítók, orvosok, szakemberek érdekeit képviselné. Olyan meg végképp nincs, amely a környezet megóvását szorgalmazná – mert szerintem a zöldek már éppúgy régen hasra estek a tőke előtt, mint a vörösök. Az egész egy kamuflázs, és nem nehéz kideríteni, hogy a baloldalinak titulált SPÖ, SPD, MSZP vagy akár a Labour programjában sincs semmi olyan, ami munkáspárti lenne – egy röhej.

További intő példa a tejgazdasági farmerek mostani osztályharca, a tej-bojkott. Mint kiderült, Ausztriában évek óta 35-40 cent jár a tej beszolgáltatott literjéért (ez az 1993-as árszint), ami a megnövekedett energiaárak miatt, utóbb is, eleve alulszabott, irreális. Mit ad isten, a felvásárló spekulánsok, ezt, vajon miért, még lejjebb kívánták nyomni, miközben a szupermarketekben a tej ára hónapok óta rekordokat döntöget. Közben a naiv vásárló azt hiszi, hogy ha egyszer a burgonya, a kenyér, tej, sajt, satöbbi drágábban kínáltatja magát a polcokon, akkor a kiadott többletár valahogy a termelőket is kárpótolja. De képzeld, mint megtudtuk, ez sajnos nem így van. Csak egy bizonyos elit profitál. Tudniillik azok, akik eme ominózus, automatikusan életbelépő, „nyugdíjas” törvény lobbyzásában is oroszlánrészt vállaltak.

Pedig ha már egyszer itt van ez a csodálatosan drága EU, akkor létezhetne ténylegesen is, egy a kisember mellett lándzsát törő formában, mely egyben a környezet javát is szolgálhatná. Miért ne lehetne például általános európai közmegegyezéssel megadóztatni a menekülő tőkét. Nincs szó tilalomról. Ha a pénz el kívánja hagyni az EU gazdasági térségét, tehesse meg, de adós, fizess. Igazságos és hatékony rendszer. Ha egyszer az X vagy az Y keletre kívánja áthelyezni a termelést, tehesse meg szabadon, csak fizesse meg az átmenekítés után járó, még egyelőre sajnos nem létező, mondjuk 50%-os adót. A spekulánsok pedig ne helyezhessék adómentes zónákban, Monte Carlóban, Liechtensteinben vagy kétes hírű Karib tengeri bankszámlákra a bevételeiket.

Tehát csupán csak arra kívánnám a kedves olvasók figyelmét felhívni, hogy pénznek, tőkének és gazdagságságnak egyáltalán nem vagyunk hiányában. Olyannyira nem, hogy számtalan európai nagyvállalat hivalkodik soha nem látott forgalommal és nyereséggel, amit ők úgy adnak köszönettel tovább a dolgozóiknak és az ő érdekeiket kiszolgáló államnak, hogy a munkaerőt elbocsátják, úgymond „racionalizálnak”, a termelőüzemeket első adandó alkalommal áttelepítik az éhkoppbérek zónájába (távol keletre), a busás bevételeket meg elrejtik, eldugják. Nekünk pedig sajnálkoznak és mossák kezeiket, mondván, de az öregjeitekről magatoknak kell ám gondoskodnotok – minket hív a kötelesség, a golfozás, a kaszinózás, a szafarizás, a szex orgiák, az élvezetek halmozása, tudjátok, rettenetesen sokba vannak ezek a dolgok, úgyhogy nem adhatunk.

Kategória: News and politics | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s