Az öngyűlöleten túl, avagy nincs veled semmi gond (There is nothing wrong with you)


 

CheriHubersBook Elolvastam Cheri Huber a Zen Buddhizmus tanaira építő, megrendítően érdekes oktatókönyvét. A szálak végül is szépen egymásba futnak. Bár az írónő, aki több mint harminc éve gyakorolja és tanítja a Zent, nem részletezi, és nem merül bele az általam oly gyakran kifogásolt problémákba, műve mégis csillogó mozaikként harmonikusan illik bele abba képbe, melyet Daniel Quinn nyomán akár úgy is nevezhetnénk, hogy az Új Reneszánsz. Különös tekintettel pedig Steve Taylor és James DeMeo munkáira, akik szerint a fennálló civilizáció embere, egy határozott mentális zavar, pszichikai rendellenesség állapotában van.

Cheri Huber nem kívánja megszólítani azokat, akik úgy általában elégedettek azzal, amit a társadalomtól kapnak, és azonosulni tudnak az életről kialakult közfelfogással (úgy is fogalmazhatnék, hogy a Kultúra Anya által sugalltakkal). Huber sietve kijelenti, hogy nekik kár kézbe venni ezt a könyvet, mert csak az idejüket fecsérelnék (ugyanúgy, mint blogom látogatásával – mondom én). Ha viszont valaki már rengeteget vesződött egyénisége fejlesztésével, mert elégedetlen önmagával, és mert úgy gondolja, hogy rossztulajdonságai miatt nem tud megfelelni a környezete, munkája elvárásainak, akkor megeshet, hogy ez a könyv egyenesen neki szól.

Cheri Huber elmondja, azért nem tudunk minden fogadkozásunk ellenére maradandóan megváltozni, mert ilyesmire nincs is szükségünk, ugyanis mi rendben vagyunk és nincs is velünk semmi gond. Sikertelenségeink oka és a problémák gyökere inkább azokban a hibás és betegítő tanokban rejlik, amelyeket egy életen át megpróbáltak rólunk, önmagunkról belénk sulykolni.

A könyv elvezeti az olvasót a felismeréshez, hogy kétségbeeséseink, kudarcaink, szenvedéseink nagyban összefüggenek azzal a folyamattal, melynek során az ártatlan és még mentálisan teljesen egészséges újszülöttet, a kisgyermeket a szó valós értelmében is betörik. A szélesebb társadalmi és a szűkebb családi szokásokhoz való beidomítás során az elviselhetetlen szenvedések kivédése érdekében minden egyén más-más túlélési stratégiát fejleszt ki önmagában. Ezek a berögződések valós és túlnyomórészt jogos igények elfojtásán alapulnak és segítenek abban, hogy a gyermek valamiképpen átvészelje a függőség és teljes lelki-fizikai kiszolgáltatottság korszakát. Sajnos később a minta csendesen, és kitörölhetetlenül beépül személyiségünkbe majd az élet során mindvégig, a tudatalattiból fejti ki kontraproduktív túlélési parancsait.

A dolog lényegi része, hogy elhitetik velünk, tényleg buták, csúnyák, rosszak, gyengék, erőszakosak, kiállhatatlanok, durvák, lusták, közömbösek, szívtelenek (az olvasó folytathatja a listát) vagyunk. Ezért büntetést érdemlünk, mert az segít belátni hibáinkat. A túlélési stratégia szerves összetevöje tehát az önhibáztatás, az önbüntetés, az elégedetlenség mindazzal, amit teszünk, és ahogy tesszük.

Cheri Huber megmutatja a lehetséges kiutat ebből az ördögi pszichotikus körből. Nagyon fontos tudni, főleg szülőknek, és ha már végképp nem segít rajtunk semmi (ami egyébként nem valószínü), legalább gyermekeinket, unkáinkat óvjuk meg a generációkon át serényen terjesztett tömény őrülettől.

Kategória: Books | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s