A színfalak mögé tekinteni


Se szeri se száma azoknak a hízelgő, magasztos vagy éppenséggel megalázó jelzőknek, mellyel a jelen kort már illették. Itt van példának okáért a Franny Armstrong filmje (The Age of Stupid), mely egyenesen a hülyék korának nevezi a nyugati demokrácia dominálta mai világot. Bár egyetértek a rendező minősítésével, az én preferenciám nem ennyire sarkított és inkább csak szerényen a dilettánsok korának nevezném azt. Tudniillik még soha ennyi önjelölt szakértő és botcsináltra specialista nem követelt még magának hangot és elismerést, mint ma. Tulajdonképpen itt majdnem mindenki (tisztelet a kivételnek) egy elkallódott, szerencsétlenül figyelmen kívül hagyott zsenike, aki csak éppen azért nem kapott még Nobel díjat, mert ez idáig nem ismerték fel benne a parázsló lángelmét.

Néhány jellemző példát is mondanék. Itt van, mondjuk egy nagyon népszerű téma, a foci. Észrevetted? Az átlagszurkoló tulajdonképpen kevés kivétellel mind-mind egy-egy megfellebbezhetetlen labdarúgó szakértő, és nyilván lenne annyira tehetséges, hogy ha megtennék szövetségi kapitánynak, akkor egyenesen világbajnoksági döntőig vinné a magyar válogatottat. Még akkor is, ha netán a kerek bőrt elvileg csak a képernyőről ismeri és játékosként is ez idáig leginkább csak az EA-Sports valamely interaktív számítógépes játékában tündökölt.

Koppenhágára gondolva, a globális felmelegedés megítélése terén is hasonló, de talán még rosszabb a helyzet. Tudniillik ebben a témában is mindenki (már akit érdekel) hogy úgymond otthon van, és pontos elképzelései vannak arról, hogy miért igazak vagy éppenséggel tarthatatlanok a széndioxid kibocsátást elmarasztaló tézisek. Még akkor is, ha a Milankovitchról, a szerb csillagászról még soha éltében nem volt szerencséje hallani, szintúgy az általa felfedezett és róla elnevezett ciklusokról, melyek pedig alapvető fontosságúak a jégkorszakok és általában is bolygónk állandó klímaváltozásának a megértéséhez.

File:Marija-Gimbutas-newgrange.jpgA történelemtudományok terén még az előző két példánál is sötétebb a helyzet, pedig múltunk tényszerű újraértékelése és megértése (ki)utat mutathatna a jelen csapdáiból is. Olyan ez, mint a helyes diagnózis felállítása, avagy megtalálása, mely nélkül a kalapból találomra kihúzott gyógymódok – legyen az akár Koppenhága címkéjével ellátva – hatástalanok, vagy akár egyenesen károsak is lehetnek. Bizonyos vagyok benne például, hogy az előző bejegyzésemben említett matriarchátus kontra patriarchátus megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy jó megoldások születhessenek. Marija Gimbutas neve és munkássága itt körülbelül ugyanannyit nyom a latban, mint mondjuk Albert Einsteiné a fizikában, vagy Milutin Milankovitché a klímával foglakozó tudományok esetén, mégis úgy tűnik, alig valaki halott róla azok közül, akik nagy vehemenciával úgy gondolják, hogy az ember örökös alaptermészete a vadság, a pusztító vetélkedés, a hatalomvágy és a kegyetlen barbarizmus iránti hajlam.

Marija Gimbutas volt az, aki bizonyította, hogy az öreg Európa (The Old Europe i.e. 6500 – 3500) ősi lakói békés egyenlőségben, azaz matriarchátusba szerveződve éltek mindaddig, amíg ennek véget nem vetettek az úgynevezett kurgáni hullámmal Európa betörő agresszív és harcias népcsoportok, melyekre a kemény patriarchátus volt jellemző. Megjegyzendő, hogy többek között az utolsó kurgáni hullámmal jöttek be eleink is a Kárpát-medencébe, de akkorra már Európa régen elfelejtette a gyöngédségre és szeretetre épülő korai tradícióit.

Európa különleges helyzete tehát éppen abban rejlik, hogy a patriarchátus és a matriarchátus keveredése nyomán évezredek után is spóráiban megmaradtak az egyenlőség, tehát a matriarchátus elemei. Ennek következtében Európában a patriarchátus egy puhább, képlékenyebb formája honosodott meg és terjedt el. Ezek azok a tézisek, melyeket fontosnak tartok megérteni, amikor megpróbáljuk értelmezni, mondjuk a nemrégiben lezajlott svájci népszavazás eredményét. Itt tehát véleményem szerint nem arról van szó, hogy a demokratikus hagyományaira büszke ország elutasítja az iszlámot.. Svájc sokkal inkább – tudatosan avagy inkább ösztönösen – a patriarchátusra mondott nemet. Európát ma nem az iszlám és nem a minaretek fenyegetik, hanem egy új, a globalizációtól túlfűtött, kemény patriarchátust importáló neo-kurgáni, hullám, mely a maga intoleranciájával ismételten elfojthatja az európai kultúrák matriarchátus irányába tett sikeres lépéseit.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s