Egy más vonatrablás


Azon tulajdonképpen már meg sem lepődöm, ha milliós és milliárdos korrupciós esetekről számol be a sajtó. Úgyis csak a jéghegy csúcsáról ad hírt. Lejjebb, nem kell túl mélyre ásni, van több is. Úgy is mondhatnám, szerintem mára ez a társadalmilag is elfogadott, a teljesen normális. Ami inkább megrökönyít, az a mai hír: egy 56 éves pincérnő szívinfarktot kapott a vonaton és miközben haláltusáját vívta egy tizennyolc éves fiatalember (a ganaj szó találóbb lenne) ellopta a pénztárcáját. A történet itt nem ér véget. A mindenütt jelenlévő videokameráknak köszönhetően azt is tudni lehet, hogy egy házaspár néma és tétlen tanúja volt az asszony vergődésének, de semmit sem tettek, hanem mint akik jól végezték dolgukat Gollingban (Ausztria, Tennengau) kiszálltak és magára hagyták a szerencsétlent (miután következett a kirablás).

image

Az egész erkölcsi tanulsága abban van, hogy itt mi hiába mutogatunk a multinacionális cégek profitorientált magatartására meg a veszteségeket halmozó pszichopata menedzserek csakazértis busás juttatásaira, meg a romlott politikusok káros ténykedésére. Van itt ugyanis egy rettenetesen nagyszámú hadsereg, melyből minduntalan magától újrarekrutálódik és tovább torzul nemcsak a viselkedésminta, nemcsak a gazemberség, nemcsak a kriminalitás, hanem ez az egész, magasztos igék soha komolyan nem vett szépen hangzó, de hamisan csengő szólamaira épített világ. Csak jó szőlőből lehet jó bort készteni, csak jó lisztből jó kenyeret sütni és igen, meglehet, idealistán hangzik, de csak jó emberekkel lehet jó világban élni.

A puszta tény, hogy világunk a rengeteg döntögető marcangolás és szabotázs ellenére még valamilyen szinten élhető, és nem omlott össze, nem hullott tehetetlenségében a teljes káoszba és hogy még léteznek nyugodt és kellemes pillanatok, az annak a maroknyi kisebbségnek köszönhető, akikben még megbízhatsz, és akik szívükön viselik a világ dolgait. Ők a nem politikusok, a nem menedzserek, a nem fontoskodók, a nem nagy pofájúak, a nem médiasztárok, a nem a markukat tartók. Ők a csendesek, a gondoskodók, a törődők, az odafigyelők, a megértők, akik mellett egyszerűen a puszta lét is jó, ezt érzed ösztönösen. Nekik köszönhetően, még ha döcögve is, de vonulhat a karaván…

Kategória: Humanity, soul, mind, News and politics, The Problem of Civilization | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s