Ragyogó tavaszi napsütésben keltünk útra, hogy körbejárjuk a Schobert és az Öhlert, a Dürre Wand (Gutsteiner Alpen) két jellegzetes hegycsúcsát. Kiindulópontunk a Gutsteintöl délre fekvő  Zinsensteinerhof (587 m), melyet nem igazán könnyű meglelni, mivel csak egy privát gazdasági udvarról van szó és a főúton Gutensteinben a természetbe igyekvő túrázó hiába kémleli az útbaigazító táblákat. A tájékozódáshoz biztos pont lehet a falu temploma, illetve a templom előtti parkoló. Onnan vezet egy rendkívül szűk aszfaltozott út a Zinsensteinerfofhoz ahol már parkolnak előttünk érkezett vándorok.

Ösvényünk e gazdaság kapuin keresztül vezet délkeleti irányba. Néha az a benyomásunk, hogy csapdába estünk, mivel újra egy zárt kapu elé érünk, de aztán kiderül néhány lépésre nyílik a gyalogos átjáró. További bonyodalom, hogy elhagyva a magángazdaság bekerített birtokát az útjelző tábla balra utasít, míg zsebkönyvünk a tolvaj utat (Diebessteig) ajánlja, melyet viszont nem lelünk. Némi tanakodás után hiszünk a helyi útjelzőnek, és a Mamauwiese irányába indulunk.

Ez legalábbis nem rossz döntés. Az erdei utat egy a fák között felfelé meredeken kanyargó ösvény váltja fel. Lihegünk és csöpög rólunk a verejték, amikor elérjünk a hegygerincen lévő kápolnát (Schoberkapelle 961 m). Itt fenn a legelőn csontvelőt is átjáró hideg szél fogad, ami egészen kellemetlen a felhevült testnek. Mintha a vidék kulisszáit uraló behavazott Schneeberg fagyos lehelete telepedett volna a mezőre.

A kápolna szélárnyékos oldalán száraz ruhát váltunk és kávézunk egyet a magunkkal hozott termoszból. Úgy döntünk, nem mászunk fel a Schoberre, mondván mára elég volt idáig is felkapaszkodni. Inkább a kényelmesebb kerülőt, a hegyvonulat déli oldalán futó gazdasági földutat választjuk. Bár déli lejtő, mégis helyenként vastag foltokban olvadozik a hó. A végén aztán ez az út is egy meredek ösvénybe torkollik, mely a hegygerinc másik végén fekvő Öhlerschutzhaushoz (1028 m) vezet fel.

Itt nem vagyunk elájulva a pazar kínálattól (egyhangú disznóhús alapú menü) és csak egy levest eszünk (az finom). Az immár lefelé vezető szerpentines erdei úton eluzsonnázzuk a magunkkal hozott elemózsiát. Visszafelé sajnos ismét kapuk gátolják a szabad haladást, de szerencsére nincsenek bezárva és könnyen nyithatóak.

Csodálkozunk egyet a gazdasági udvarból kivezető kapun elhelyezett erőteljes fenyegetőzésen, miszerint mindenki, aki ide behajt, birtokháborítás miatt feljelentéssel számoljon. Gyalogosokról, speciell, nem esik szó, de úgy tűnik, őket sem kedvelik errefelé. A végállomásunk (Zinsensteinerhof) előtt még megtaláljuk a parasztgazdaságot elkerülő ösvény torkolatát. Útikönyvünk ezt nem említi, térképünkön sincs bejelölve. Lényeg hogy kellemesen elfáradva hazafelé indulhatunk.

A túra időtartama cirka 5 óra, hossza körülbelül 10 km.